Bekeríti házát

VERS - LXI. évfolyam, 20. szám, 2017. május 19.

„Homályban ne maradjon gazdátlan

mozdulat.” Hogy lenni gazdája időnek,

térnek? Hogy ne vegyenek körül

gazdátlan mozdulatok? Gazdátlan

mozdulataim elcserélem – igényesnek

kiadó. Hány gazdásra jön egy

gazdátlan – számolgatom. Házigazda,

sírgazda – a vendégjogot kéne megérteni,

hogy én adom, annak, aki utánam

létrejön. Ismeretlen Úr vagyok? Apa. Lelkének

bélelése: feladatom. De nem feladatból

kell csinálni, csak úgy, ahogy a jegenyék

tetejét a szél napkelte után fényesre

borzolja. Hogy mozgalmas legyen csak

úgy lennie. Hogy kedvét lelje, aki rá-

néz. Akiben kedvemet lelem – ilyen még

nem volt, bennem lelte kedvét, aki.

Bármerre nézek, lelni kedvet. Menni fog. A

vendég beköltözik és egy életre itt marad.

Joga végtelen. Jól tudom: Istennek is

csak azért kellett a tér, hogy belakja

helyette a fia. Az idővel meg nem kell

törődni. Jön és múlik. Azt még nem

tudom, nem kell tudnom, hogy az idő

miatt kit kellett feláldoznia.

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 20. szám, 2017. május 19.
LX. évfolyam, 33. szám, 2016. augusztus 19.
LX. évfolyam, 33. szám, 2016. augusztus 19.
Élet és Irodalom 2017