Be és vissza

PRÓZA - TÁRCATÁR - LXI. évfolyam, 16. szám, 2017. április 21.

Fúrja be magát a vonat a sűrű sötétbe, valahogy lesz, a holló károg, a kutya ugat, és a kis halacska, az szaporodik szorgosan, se élet, se halál ne fogyjon. Zászlók, kerekek, csizmák csattognak, ver az Isten nem bottal, ostorral és robottal, földtől égig rángasson minket végig, húzzon zsinóron, rángjunk felakasztva, jöjjön, aminek, jöjjön, akire, a jöhet akármi, nincs már csendességünk, végünk van már, végünk, előre, előre, mindig előre, az úttörő oly vidám, hogyaszívünk majdmegszakad acsitári hegyekalatt. Sárkányfog, aki él, mind reménytelen. Szörnyű idő, szörnyű idő, őrült, rémülésteli, zavart. (De míg erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában. Együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Igen és nem egyetlen utolsó levélben: Petőfi nem alkuszik.)

Ha a cikket végig szeretné olvasni, a regisztrációt követően egy 508 forintos emeltdíjas SMS elküldésével néhány percen belül megteheti. A részletekről az előfizetési információk oldalán lehet olvasni, az SMS egy héten át hozzáférést biztosít a legfrissebb számhoz és a teljes archívumhoz.

vagy
A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 12. szám, 2017. március 24.
LXI. évfolyam, 8. szám, 2017. február 24.
LXI. évfolyam, 4. szám, 2017. január 27.
Élet és Irodalom 2017