MARINÉNI, JÓZSIBÁCSI
PÁRATLAN OLDAL - LXI. évfolyam, 16. szám, 2017. április 21.Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő. Tóth Flóra tanítónő. Kis János mezőgazdasági dolgozó. Ádámfy professzor. Jámbor Ambrus doktor úr. Novák tanár úr. És sorolhatnám.
Nem irodalmi kvíz ez; nem akarok valós nevekkel példálózni. Ők, amíg dolgoznak – az egyetemi professzortól a megbecsült sarki fűszeresig – értelmi képességük birtokában lévő állampolgárok. Akiket dicsérve vagy bosszankodva, tárgyilagosan vagy szubjektíven emleget politikus és újságíró, véleményformáló és kevésbé véleményformáló.
Egészen addig a pillanatig személyiségek e kommunikációban ők, amíg nyugdíjba nem mennek.
Onnantól már egy halmazt alkotó, lesajnált a nyugdíjasok („nyuggerek”! brr!). Tegnap még értelmes szakemberek, ma már érdekét nem átlátó, fel- és kihasználható, élősködő, befolyásolható, postásra várakozó szerencsétlen „nénik”, „bácsik”.
Szinte mindegy, hogy ún. kormányközeli vagy kormányellenes beszédben hivatkoznak rájuk.
Megbélyegzettek.