Jelentés a szilák börtönéből

VERS - LXI. évfolyam, 11. szám, 2017. március 17.

nem lehetek biztos abban hogy van-e tudomása

a város ostromáról a belülről ostromlott városnak

falakon innen üveghangon játszik egy húros

tákolmány ivóvízben pancsikálunk emeljük nyugodtan a

tejben fürösztés rangjára illóolajokkal sem nyomható

el az emberszag hiába ringatnánk magunkat

a tulajdonságnélküliség hiú reményében búcsúútjaimon

mert nem tudok elindulni végleg afgán fiúkat veszek

fel a hátsó ülésre nagyon mosolyognak amennyire

az izomfáradtság engedi azt mondom nekik welcome

összenéznek kinevetnek halkan elismétlik egymás közt

velkam melyikünk lel előbb otthonra dróton innen dróton túl

az átutazásban ha egyetlen vonószőr nem szakad belénk

adok nekik vizet nem iszom többet abból a kulacsból

megérkezünk az útelágazáshoz átengedem őket

a városnak amit épp elhagyok ez nyilvánvaló

hatásvadászat még posztolunk egyet mielőtt kiszállnak

a publikum egy emberként tapsol tombol milyen

jók voltunk együtt mielőtt halk vibrato mindnyájan

mosolyogva eltűnünk az eresztéssel illó vegyületek

maradnak utánunk

 

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 11. szám, 2017. március 17.
LXI. évfolyam, 11. szám, 2017. március 17.
LVII. évfolyam, 4. szám, 2013. január 25.
Élet és Irodalom 2017