Az ország érdeke

MŰBÍRÁLAT - RÁDIÓ - LXI. évfolyam, 11. szám, 2017. március 17.

(Aréna, Inforádió)

Ügyek vannak, nem »szekértáborok«. A haza üdve, a jog, a demokrácia érvényesítése, a tisztesség, a racionális gondolkodás, a közjó érvényesítése a mindennapi életben – mondjuk erre is épülhetne a politika. Kéne egy kis remény. Jó, tudom, várjuk ki a végét. De mért ne beszélhetnénk egyszer úgy, mintha el tudnánk képzelni, hogy élhetnénk akár normális országban is?

Az Inforádió pedig eldönthetné, hogy tárgyilagos vagy kormánypárti szeretne-e lenni.

„Magyarország hírrádiója”, mely csak Budapesten és a világhálón fogható, leginkább azzal a szlogennel hirdeti magát, hogy: „A tárgyilagosság szerethető.”

Például a napi lapszemlét illetően ez a tárgyilagosság azt jelenti, hogy a három szemlézett lap közül legtöbbször első helyen a Magyar Idők szerepel, és nincs olyan nap, mikor ne szerepelne, aztán mellette még megemlítik a Magyar Nemzetet és a Világgazdaságot vagy a Napi Gazdaságot. Ennyi. A tárgyilagosság fontos eleme, hogy nem egy magazinműsort minisztériumok támogatnak, és ezt tárgyilagosan közlik is. Ha például egy oktatásüggyel foglalkozó állami tisztviselő az EMMI által támogatott műsorban mondja el, hogy a jelenlegi oktatási rendszer tulajdonképpen egészen remek, az még akkor is kínos, ha utána az Arénában Galló Istvánné kifejtheti komoly szakmai kifogásait.

Az Aréna a rádió legfontosabb műsora, és tényleg nagyjából tárgyilagos, ezért szerethető. A legprofibb kérdező Exterde Tibor, vállaltan konzervatív, de mért volna ez baj, ha meggyőződése szerint az ország, a haza, a nemzet érdekeit tartja szem előtt. Az már inkább baj, ha a jelenlegi ellenzéki párt képviselőjét szigorúbban kérdezi, mint a jelenlegi kormánypártit (ez régebben gyakoribb volt). Nem azért rossz ez, mert ilyenkor egyáltalán eszébe juthat, hogy jó-e ez nekünk, vagy sem. Hanem azért, mert egyrészt a nekünk, az nem az ő oldalát kéne jelentse, hanem az ország egészét. Másrészt azért, mert pártállását (de nem az értékválasztásait) kérdezőként szakmailag vissza kell tudnia fogni. És főleg azért, mert mindig az ellenzéknek kellene előnyt adni, éppen amiatt, mert nem az van kormányon, ezért kevésbé jut szóhoz. Ráadásul, aki meggyőződéses konzervatív, annak vajon szabad volna-e ma kormánypártinak lennie? Ez már csak azért is fölvethető, mert a rádió a tárgyilagosság szeretetét hirdeti.

Exterde Tibor mindezzel nyilvánvalóan tisztában van. Mutatja ezt három közelmúltbeli beszélgetése is. Február 20-án Mráz Ágoston Sámuelt (Nézőpont) és Pulai Andrást (Publicus) kérdezte a Momentum Mozgalom olimpiai népszavazásáról, itt indokoltan és semlegesen tudakolta, vajon a kormánypártnak szerez-e pluszmandátumokat a mozgalom, és vajon tényleg a baloldal számára jelent-e konkurenciát. Majd kiderül. Március 7-én Molnár Gyulával, az MSZP elnökével beszélgetett, első kérdése az volt, hogy miért vettek részt a Momentum kampányában, mikor korábban támogatták az olimpiát. Molnár nem örült, hogy először a MoMóról kell beszélnie a saját pártja helyett, és hiába mondta, hogy „ifjú barátaink” „konzervatív-liberális képződményt” hoztak létre, mégse tudott meggyőzően örülni nekik. A műsorvezető a jelenlegi politikai erőviszonyok közt próbálta értelmezni a Momentumot, de csak az érdekelte, hogyan fogja átrendezni az ellenzéki térfelet, illetve mindez a kormányoldalnak jó vagy sem.

Március 8-án Fekete-Győr Andrással, a párttá alakult MoMo elnökével beszélgetett. Exterde első kérdése kézenfekvőnek látszott: akik aláírtak, olimpiát nem akartak, vagy a kormánnyal voltak elégedetlenek? Mindenféle aláíró volt, kapta a nehezen kikezdhető választ. Exterde világos és korrekt kérdéseire Fekete-Győr elmondta, amit szokott: szeretnék befejezni a rendszerváltást (az ügynökakták nyilvánossá tétele, a jogállam helyreállítása, a korrupció visszaszorítása a cél), helyi szinten akarják megszervezni a cselekvés kis köreit. Azt elemezte, hogy a mostani rendszer nem a nemzet érdekeit szolgálja, hanem egy szűk hatalmi elitét. Amit szeretne: progresszív adózás, a teljesítményelv és a szolidaritás érvényesülése, kiszámítható gazdaság-, oktatás- és egészségpolitika. Jó, jó, de ezt sokan mondják, így Exterde. Igen, de meg is kéne csinálni, így Fekete-Győr. Egyelőre itt tartunk. A MoMo elnöke jól beszélt. Különös, hogy az adás nem élőben ment, és meglepő, hogy hárman is részt vettek az előkészítésében (ezt tárgyilagosan be is mondták): Erdei Tamás és Lendvai Szabolcs főszerkesztő-helyettesek és Módos Márton főszerkesztő. Egyetlen dolgot hiányoltam. Miért nem tett föl Exterde egy kérdést, amely az ország szempontjából vizsgálta volna meg az új párt elképzeléseit?

Jó-e az országnak a Momentum? Nem az a kérdés, hogy a kiégett, elfáradt, fantáziátlan, üres agyú, rosszul beszélő, összevissza taktikázó vagy csak méltánytalanul ledarált, saját szerepüket végig nem gondoló, ezerszer megalkuvó politikusaink szempontjából jó-e. (Mert őket csak kényszerűségből követik a választók.) Nem is csak a politológusainkat kéne most lesni, akik hovatovább már csak azzal foglalkoznak, ebben a lábvízben ki hova pozicionálja magát. Kevés szó esett arról, hogy a Momentum talán esély lehetne arra, hogy kilátástalan helyzetünkből kikeveredjünk. Kevés szó esett arról, hogy a Momentum nem arról szól, ki kormánypárti, ki ellenzéki, hanem arról, hogy mindenek ellenére elképzelhető a józan beszéd és cselekvés. Ügyek vannak, nem „szekértáborok”. A haza üdve, a jog, a demokrácia érvényesítése, a tisztesség, a racionális gondolkodás, a közjó érvényesítése a mindennapi életben – mondjuk erre is épülhetne a politika. Kéne egy kis remény. Jó, tudom, várjuk ki a végét. De mért ne beszélhetnénk egyszer úgy, mintha el tudnánk képzelni, hogy élhetnénk akár normális országban is?

Az Inforádió pedig eldönthetné, hogy tárgyilagos vagy kormánypárti szeretne-e lenni.

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 10. szám, 2017. március 10.
LXI. évfolyam, 9. szám, 2017. március 3.
LXI. évfolyam, 8. szám, 2017. február 24.
Élet és Irodalom 2017