KÖRÜLMÉNYEK

PÁRATLAN OLDAL - LXI. évfolyam, 7. szám, 2017. február 17.

Vízi tornára járok, többedmagammal. Állunk, hónaljig a vízben. A tornász kisasszony a parton. Mi (csaknem) meztelenül, és hát a meztelenség kiszolgáltatottá tesz. Ő ruhában, és bizony tíz emberből kilenc ruhában szebb, mint meztelenül (bár az is lehet, ő épp a tizedik). Mindenesetre épp annyi ruha van rajta, ami a takarás és felfedés legkedvezőbb kombinációját nyújtja. Ő utasít, mi engedelmeskedünk. Ő felülről néz le ránk, mi alulról föl őrá. Ő magabiztos, mi bizonytalanok. Ő huszonéves, mi középkorúak vagy öregek. Ő egészséges, mi betegek vagyunk. Nem csak szavakkal irányít, meg is mutatja a gyakorlatokat. Huszonéves alakja erotikusan hajladozik, míg a mi ormótlan testünk ügyetlenül utánoz. Egy szóval: minimum királykisasszony ő, vagy még inkább istennő. Aztán, valamelyik nap, összefutunk az utcán. Kezét csókolom. Jó napot kívánok. Azt nem mondanám, hogy csúnya. Átlagos nő, százból egy.

 Valahol olvastam, a körülményekre hivatkozni ürügy, kibúvó. Nos, aki így véli, járjon vízi tornára!

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 7. szám, 2017. február 17.
Élet és Irodalom 2017