Újra írok

VERS - LXI. évfolyam, 7. szám, 2017. február 17.

Sohasemkéső? Túlsokfilmetláttam.

Ha másodszor is felállsz, hülyevagy.

Ki csinálolyat, amifájni fog.

 

A lehetőlegkisebbfelületetmutatom,

felnőtt ember vagyok,

van abbanvalamigyanús.

Hogynekedmégisérdekes.

 

A nő a jegypénztárban,

aki kitette a táblát,

ült az üveg mögött,

és csak maga elé nézett.

Rögtön jövök, de meg se mozdult.

Kaphatott egy telefont.

 

Egy táblát mindenki ki tud tenni,

de ő kikapcsolta a tekintetét.

Rögtön jövök, és semmi fókusz.

Minden angyal iszonyú.

 

A sor pedig várt, ki vagyok én,

beálltam úgy nyolcadik-tizediknek.

Álltunk ott, mintha mi se történne,

mindenki várt a sorára.

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 7. szám, 2017. február 17.
LXI. évfolyam, 7. szám, 2017. február 17.
LXI. évfolyam, 7. szám, 2017. február 17.
Élet és Irodalom 2017