Analóg

VERS - LXI. évfolyam, 7. szám, 2017. február 17.

Tudós akartam lenni.

Akarhattam.

Előkerültek a régi diáim,

a csajom a Képzőre jár.

Nagyít.

 

Mikor lesz már fél négy, mikor jönnek értem? –

egy fűcsomót nézek,

és nem látom az óvodát.

 

Elmosódott rács, állatkerti fotó.

Tizenegy évesen már kérhettem egy gépet,

tíz évvel a születésem előtt a vonaton

nagyapám egy Zenitet talált.

Tükörreflexes.

A már nem gyereknek, aki vagyok,

maga a csoda a Smena 8m után.

 

Másfél négyzetcentiméter az egész képmező.

Vagy a szél fújt, vagy a kezem remegett.

Alig kivehető az aranysújtásosholyva

a terepszín sátorlapon.

Kíváncsi volt az emberekre. Én nem.

 

Az objektívet kell megfordítani,

hogy közel mehess.

Ilyen élet vár rád,

se mélység, se élesség.

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 7. szám, 2017. február 17.
LXI. évfolyam, 7. szám, 2017. február 17.
LXI. évfolyam, 7. szám, 2017. február 17.
Élet és Irodalom 2017