Egyed egyedül van

(Nem egyedi eset)

PRÓZA - LXI. évfolyam, 7. szám, 2017. február 17.

"Ilyen lenne ez a regény, ha lenne, de nincs. Vagy ha mégis, zenés regény lenne – ne rántsd föl a szemöldököd, mert az bizony az lenne, hogy bedőljenek nekem az eredetiségre vadászó sznobok. De nem olyan látványosan lennék formabontó – hasonlót sem olvastam nemrég –, akik odatolják ványadt tyúkmellüket a szöveg elé, hogy: engem nézzetek, milyen stílusos vagyok! Vagy talán elmennék a takonycsiklandás irányába: Egyed, mint árvagyerek, vagy elhagyott szerető, vagy aki életében először száll fel egy hajóra, és jéghegynek ütközik. Egy jó kis giccs még a bankszámlámat is megnövelhetné. Persze olyan módon, hogy ha akarják, vegyék komolyan, de ha nem, vegyék észre a háttérben a gúnyos mosolyomat, amivel metanarratív módon jelezném az olvasóval: vigyázat, csalok, csak a kezemet figyeljék! De az is lehet, hogy az Egyedről szóló regény mindenféle hatásvadászat nyers és csípős megvetése lenne, flegmaságában utánozhatatlan nyelvezettel, ami félreismerhetetlenül az enyém: száraz hang, az érzelmek eldugva az ördög seggébe. Ilyen lenne ez a regény, ha lenne, de nincs."

Ha a cikket végig szeretné olvasni, a regisztrációt követően egy 508 forintos emeltdíjas SMS elküldésével néhány percen belül megteheti. A részletekről az előfizetési információk oldalán lehet olvasni, az SMS egy héten át hozzáférést biztosít a legfrissebb számhoz és a teljes archívumhoz.

vagy
A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 28. szám, 2017. július 14.
LX. évfolyam, 43. szám, 2016. október 28.
LX. évfolyam, 21. szám, 2016. május 27.
Élet és Irodalom 2017