Ókontri

PRÓZA - LXI. évfolyam, 4. szám, 2017. január 27.

A tengely most is elforgott, de aztán a hornyozat hirtelen megfogta a zsákot, és rácsavarta a kezére. Ki akarta belőle rántani, de a zsák nem engedte, csavarta magával. Reccsenést hallott, és iszonyatos fájdalmat érzett, aztán semmit. Elsötétült előtte minden. És amikor pár pillanat múlva magához tért, a földön feküdt, és nem volt jobb keze.

A részesek nyomott hangulatban ebédeltek, és a szokásos időnél jóval később, mert megvárták, amíg Kankót elviszi a mentő. Cigány volt, a banda szemében nem teljes értékű ember, mégis sajnálták, hogy ilyen fiatalon nyomorék lett, és nemhogy nem zsákol, de semmilyen munkát nem végezhet többé, amihez két kéz kell. Mindamellett nehezteltek is rá, mondván, hogy magának kereste, miért volt olyan hülye, hogy megfogta azt a tengelyt.

Steve-et is megviselte az eset. Olyannyira, hogy nem is akart aznap tovább csépeltetni. Aztán mégis újra indultak, mert a bandagazda kijelentette, hogy nem akar egy nyavalyás cigány miatt fél napot veszíteni, gyászolni, mikor meg se halt, de ha meg is halt volna, akkor se lenne érte kár, mert van még a fajtájából elég.

Kankóval már Egerbe ért a mentő, de még egyszer le kellett állniuk miatta. Alighogy elfogyott a csűrben az árpa, és kihúzattak a szérűre, megjöttek a csendőrök. Kihallgattak mindenkit, de főként a zsákosokat, akik munkájukból kifolyólag legközelebb tartózkodtak a traktorhoz. Mind azt vallották, hogy nem láttak semmit. Csak hallották, hogy jajgat valaki a traktornál, és amikor oda mentek, a gyerek már a földön feküdt, és hiányzott a fél karja. Egyikük, Berta Aladár ugyan nem mondott igazat, mert igenis megfigyelte, hogy Tatlanko előtte félrehívta Kankót, de megbeszélték, hogy összetartás van, és mindenki ugyanazt mondja. Az őrmester közölte, hogy kihallgatják majd a cigányt is, de minden jel arra vall, hogy baleset volt, és maga okozta, gondatlanságból. Ez került a jegyzőkönyvbe is, amelyet a bandagazdával és Steve-vel írattak alá. Úgyhogy a délután Kankó jegyében telt el, és estig már nem sokat végeztek, a kinti veretni való zöme másnapra és harmadnapra maradt.

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a „Megnézem a reklámot” gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra.

Ha legfrissebb számunk összes cikkére kíváncsi, vagy az online archívumhoz kíván hozzáférni, mindezt a megszokott módon elérheti.

Regisztrációt követően SMS-sel, bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.

vagy
A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 51-52. szám, 2017. december 20.
LXI. évfolyam, 43. szám, 2017. október 27.
LXI. évfolyam, 19. szám, 2017. május 12.
Élet és Irodalom 2018