Hibás példa

Érdeklődéssel (és szomorúan) olvastam Ungvári Tamás karácsonyi számban megjelent cikkét (Ignotus és Babits, ÉS, 2016/51–52., dec. 21.), ám meglepett a következő mondat: „A zsidó és homoszexuális azonosítására világirodalmi példák vannak, gondoljunk csak Charlus báró alakjára Proustnál.” Nos az efféle „azonosítás”-ra olyan személy lenne alkalmas, aki egy személyben zsidó és homoszexuális. Az utóbbi megvan, de a francia arisztokrácia eme emblematikus alakjához a zsidóságnak a leghalványabb gyanúja sem férhet, legalábbis Proust interpretációjában. Keressünk hát egy másik világirodalmi példát.