Nemzeti idősgondozás

VISSZHANG - LX. évfolyam, 51-52. szám, 2016. december 21.

Magyar idősgondozók ezrei ingáznak manapság Budapest és Észak-Amerika között. Külföldön néhány hónap alatt többet keresnek, mint itthon egy teljes év alatt, hiszen Amerikában ma már szinte lehetetlen olyan munkavállalókat találni, akik hajlandóak idősekkel foglalkozni. Alacsony a fizetés.

Török Karola egy 23 éves, mosolygós Kőrösi Csoma Sándor Program-ösztöndíjas; Erdélyből érkezett az USA-ba. Adatlapján az áll, hogy a „dél-erdélyi szórványvidék nyújtotta tapasztalataimmal összefonódó elkötelezettségem jelentősen hozzásegít majd ahhoz, hogy az Egyesült Államokban élő magyar közösségekben dolgozzak a magyar nemzet határok nélküli, kulturális összetartozásának és az anyaországgal való kapcsolatának erősítésén”.

A program ösztöndíjasait a Nemzetpolitikai Államtitkárság választja ki, és egy személy kilenc hónapos küldetése közel tízmillió magyar adóforintba kerül.  Karola a Pennsylvania állambeli Bethlen Communi­ties nevű szervezethez került.

A Bethlen Communities egy idősotthon, amelyet majd’ egy évszázada magyar reformátusok alapítottak, de ma már kevés magyar származású gondozottjuk van. Van viszont egy Graceful Aging Wellness Center nevű kezdeményezésük, ahol közösségi szabadidős programokat szerveznek. Ott van énektanulás, jóga, és itt tanít magyar nyelvet Karola is az idős bentlakóknak.

Lehetséges lenne, hogy a magyar adófizetők támogatják az amerikai idősotthon szabadidőprogramját? Miért is ne? A magyar nyelv oktatása kiemelt célja a programnak – végül is nemzeti idősgondozás ez. 

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 47. szám, 2017. november 24.
LXI. évfolyam, 46. szám, 2017. november 17.
LXI. évfolyam, 45. szám, 2017. november 10.
Élet és Irodalom 2017