Következmények nélkül

Az olvasó már tudja, amit én hétfőn este még csak sejtek: az Országgyűlés november 22-én a kormánypártok és az LMP szavazatával négy új alkotmánybíró megválasztásáról döntött annak ellenére, hogy jelölésük törvénysértő volt.

A Fidesz–KDNP-koalíció által 2011-ben elfogadott – az ellenzék és a kormánypártok paritásos bírójelölésén alapuló korábbi szabályozást eltörlő – alkotmánybírósági törvény (Abtv.) ugyanis előírta: a jelölőbizottságban „a képviselőcsoportok legalább egy-egy képviselőjének helyet kell kapnia”. Az alkotmánybírákat jelölő testületnek továbbá minimum kilenc taggal kell rendelkeznie ahhoz, hogy érvényes döntést hozzon. Ha 2016. november 17-én az MSZP megszüntette bizottsági részvételét, úgy 18-án nem lehetett volna alkotmánybírákat jelölni, noha a testületben a kétharmados többséget a pártközi megállapodás biztosította. Az érintettek az Abtv. rendelkezéséről mondhatják, hogy az akár az intézményesített obstrukciót is lehetővé teszi, mások pedig érvelhetnek úgy, hogy a törvény – meglehet akaratlanul – az érvényes döntés előfeltételéül szabta, hogy a parlamentben frakcióval rendelkező pártok között minimális egyetértés legyen, ha nem is az alkotmánybíró-jelöltek személyéről, de legalább kiválasztásuk módját, szakmai szempontjait illetően.

Bármi legyen is az Országgyűlésben munkálkodó képviselők véleménye az Abtv.-ről, az abban foglaltakat nem hagyhatnák figyelmen kívül. Ebből a szempontból annak sincsen jelentősége, hogy az Alkotmánybíróság nem jogosult föllépni a jelelőbizottságban, majd a plenáris ülésen szavazó képviselők által hozott, a négy jelöltet 12 évre alkotmánybíróvá emelő törvénysértő határozatokkal szemben. A tény, hogy egy fontos döntést illetően a hatályos törvényt következmények nélkül lehet figyelmen kívül hagyni, nem teszi a jogsértést tolerálhatóvá. Kérdéses továbbá, hogy milyen jogállami elkötelezettséget várhatunk azoktól a frissen megválasztott bíráktól, akik tudomásul vették, hogy esetükben félretehető a törvények uralma, mivel úgy gondolták, velük többet nyer az ország, mint nélkülük. Amikor megválasztásukat követően az eskü szövegét mondták, nem épp akkor estek át az első esküszegésen?