STÁTUSZ 2016

A főváros egyik egészségügyi intézményében, megkapva a szemtágító cseppeket, várakozom a vizsgálóhelyiségben.

Az imént engem diagnosztizáló orvos előtt egy negyven év körüli férfi helyezkedik el. Látványosan rágógumizik, a pörgethető széket ide-oda mozgatva beszél a fiatal doktornővel. A párbeszéd alatt az álkapocs egyre gyorsabban dolgozik. Hirtelen megüti a fülem: én polgármester vagyok. A doktornő széttárja a karját: akkor sem tud közelebbi műtéti időpontot adni. A rágózás fokozódik – nem csodálkoznék, ha rágógumiját kihúzná, s úgy győzködné tovább a szemészt –, majd vállát rándítva feláll székéről a fontos ember.

Előttem a kép: áll a közmunkás a polgármester úr előtt.