EGY RÉGI CIKK
PÁRATLAN OLDAL - LX. évfolyam, 42. szám, 2016. október 21.Egy tizennyolc évvel ezelőtt a 168 Órában megjelent publicisztikámból idézek két bekezdést:
„»Ezt az új politikai nemzedéket az egész pályás letámadásos futball jellemzi« – mondja Matolcsy György, a Fidesz gazdasági szakértője egy Népszabadság-interjúban, amelyben azt is kifejti, hogy »ez egy más játékstílus, minden helyzetet ki kell használni«. És: »ez nem kíméletlenség. Nagyon akarjuk-akarják a változást. Ebben az értelemben tényleg új korszakhatárhoz érkeztünk. Lehet, hogy előfordulnak majd hibás döntések, s lehet, hogy méltánytalanságok is. Akkor kell a független kutatóknak, a szakértőknek, tanácsadóknak, a civil társadalomnak szólni: vigyázzatok, most melléfogtatok!«
Nem tudom, ki mit fog majd bekiabálni a pályára, de én már most eltűnődöm: méltó-e a kormánypárthoz, hogy eleve számol az általa elkövetett méltánytalanságokkal? Lehetséges-e, hogy érzékenykedésünk még a puha diktatúrából eredeteztethető, és ezért puhaságunkban tévesztjük össze a kíméletlenséget a fiatalos lendülettel meg a polgári vasakarattal, vagy minek is nevezzem… Lehet, hogy valóban nincs fontosabb, mint erőt mutatni, fölényt és eltökéltséget. Ezt csak azért gondolom, mert a kormányfő úgy látja, az erőviszonyok átalakítására van szükség a médiában, a kulturális szférában, az üzleti világban, és »a médiában olyan változások kellenek, amelyek az új világhoz igazodva biztosítják a hiteles és kiegyensúlyozott tájékoztatást«. Orbán Viktor ezzel a kemény mondattal azokra a bírálatokra reagált, amelyek szerint a kormány – a konszolidáció elősegítése helyett – ellentéteket szít a társadalomban.”
Ismétlem, ezt nem a héten írtam, hanem 1998-ban. Csupán az kívánom dokumentálni, hogy ami most robbant ki, az valójában réges-régen elkezdődött.
