KICSELEZTÉK

PÁRATLAN OLDAL - LX. évfolyam, 39. szám, 2016. szeptember 30.

Vannak mondatok, amelyeket épeszű politikus józanul nem mond ki (de még alkoholos befolyásoltság alatt sem igen), mert ha kimondja, azzal kiállítja magáról a bizonyítványt, hogy nem politikus. Ilyen a „Hazudtam!”, aminek kimondása a nem túl távoli múltban lavinaszerű következményekkel járt az illető politikus, a baloldal és az egész ország számára.

Most hasonló mondat hangzott el, ezúttal Orbán Viktor miniszterelnök szájából. „Rászedtek, kicseleztek és becsaptak a miniszterelnök-társaim” – fogalmazott a magyar kormányfő szombaton a bécsi migrációs csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatón. (Jól jegyezzük meg: nem zártkörű pártrendezvényen, hanem nemzetközi sajtótájékoztatón!)

Mérlegeljük egy kicsit ezt az állítást, és tegyük fel, hogy igaz. (Ha meg nem igaz... Az, bizony, miniszterelnökünk mentális állapotáról olyan súlyos képet mutatna, hogy végig se merem gondolni.)

Miféle renoméja lehet annak a politikusnak, akit valamennyi szövetségese „rászed, kicselez és becsap”? Miféle politikusi bölcsesség birtokosa, ha palira lehet venni? És milyen renoméja lesz ezután, hogy miniszterelnök-társait álnoknak, gonosznak titulálta? Akiket kijelentésével nyilván vérig sértett.

És vajon miért tették – ha tették? Miféle érdeke fűződhet akármelyik miniszterelnök-társnak, hogy majmot csináljon belőle? Nem arról van-e szó, hogy miniszterelnökünk tökéletesen alkalmatlan – vagy nem hajlandó – a csapatjátékra? Ő, a nagy focista? És most azért toporzékol, mint egy kisóvodás, hogy a többiek nem passzolják neki a labdát? Pedig ő mekkora gólt tudna rúgni, egyedül!

Ráadásul az átvertség érzetébe belekeveri az egész magyar népet, érzékeltetvén, hogy ő egy a magyar néppel (ezt a trükkjét már ismerjük), akit, kicsi lévén, mindenki bánt, gyanakvását pedig kiterjeszti a jövőre is: „Egyszer becsaptak minket, ha hagyjuk, hogy becsapjanak minket, akkor becsapnak még egyszer.” Én, mint magyar nép, kikérem magamnak: nem én ültem a tárgyalóasztalnál, hanem ő, nem engem etettek meg, hanem őt. Ha meg tényleg ő az, aki egy személyben védi az érdekeimet, érdekeinket, akkor kakaskodás helyett okosabban tenné, ha azt mondaná: bocs, lányok, fiúk, ez most nem jött össze. Vagy még inkább, ha szépen fogná, és kivonulna az öltözőbe, mielőtt még nagyobb bajt csinál. 

(állampolgár)

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 44. szám, 2017. november 3.
LXI. évfolyam, 36. szám, 2017. szeptember 8.
LXI. évfolyam, 22. szám, 2017. június 2.
Élet és Irodalom 2017