LÉGIÓ MINDHALÁLIG

PÁRATLAN OLDAL - LX. évfolyam, 29. szám, 2016. július 22.

Budapest/Moszkva, 2013. április 22. (MTI) – Szijjártó Péter, a magyar–orosz gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztos ma Moszkvában megnyitotta a magyar kereskedőházat, amelyet a magyar állam a Quaes­tor csoporttal együttműködve hozott létre. (Ugyanekkor kép is megjelent, amelyen Szijjártó Péter és Tarsoly Csaba éppen átvágja  a nemzeti színű szalagot.)

A 444.hu írja 2016. július 18-án: „Mikor átnéztük a Magyar Nemzeti Kereskedőháztól (MNKH) kiperelt papírokat, azokban nem találtuk orosz kereskedőház nyomát. Az eljárásban ezért külön kértük, hogy adják ki az orosz vállalkozás adatait, de erre a következő választ kaptuk: »Felperes 2016. május 23. napján e-mail útján küldött pontosítási kérelmével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy az MNKH Zrt. Oroszországban soha nem nyitott kereskedőházat. (...)«

Az MNKH segítségével nyélbe ütött üzletek listáját végignézve vannak teljesen érthető tranzakciók, mármint olyanok, amiket a kereskedőház maga is sikerként vert nagydobra, mint a magyar marhahús kijuttatását kínai szupermarketek polcaira.

Az MNKH tájékoztatása szerint ezen kívül például vittünk Magyarországról

– fagyasztott éti csigát és pácolt kacsamellet Franciaországba,

– ovulációs mikroszkópot Kazahsztánba és Ghánába,

– laptopokat Zambiába,

– magozott meggybefőttet Botswanába,

– 150 db használt tokaji hordót Írországba,

– Hélia D termékeket Hong­kongba

– és sópipát Dél-Afrikába.”

A jelenség nem új; erről Rejtő Jenő a halhatatlan és láthatatlan légió menetfelszerelésének beszerzése kapcsán mintegy 80 évvel ezelőtt a következőképpen írt:

„Pompás volt a felszerelés, csak a kereskedők nem akarták elég drágán számítani a dolgokat. Márpedig Wilkie úr keresni akart. Ezért aztán engedményeket kellett tenni. Így például a piperekereskedő hajlandó volt magasan számlázni a borotvakészleteket, de csak akkor, ha Wilkie úr megveszi a raktárban száradó hétszáz gumikesztyűt, amit egy forró napon, pillanatnyi önkívületében rendelt meg. A sportfelszerelési üzlet tulajdonosa csak úgy ment bele a kulacsokkal és turistapoharakkal történő manipulációba, ha negyven teniszütőt is eladhat. Podvinecz marsall ismerőse, egy cipőgyáros szerezte be a bakancsokat, de isten tudja, miért és hogyan, a cipőkkel együtt hetven tucat Mac-Wulf-Gruber patent biztosítótűt is szállítottak. A marsall szerint a sivatagban ilyesminek nagy hasznát vehetik, és amikor Wilkie közelebbi felvilágosítást követelt, azt mondta, hogy a tűkkel alkalmilag odatűzhetik a gumikesztyűket a teniszütőkhöz, ha úgy adódik, majd egyszer, hogy felmerül a biztosítótűk használatának kérdése.

Nem merült fel többé.”

A szerző további cikkei

LXII. évfolyam, 4. szám, 2018. január 26.
LXII. évfolyam, 3. szám, 2018. január 19.
LXII. évfolyam, 2. szám, 2018. január 12.
Élet és Irodalom 2024