Vezetni és megvezetni

Örömmel olvastam Mesterházi Miklós cikkét az 1919-es Lukácsról. Persze ez nem fogja gondolkodásra késztetni azokat, akik Lukácsot „komcsi gyilkos”-ként írják le. Mint ahogy az én soraim sem. De azért megemlíteném, hogy mikor Károlyi Mihály személye és szobra volt napirenden, a legerősebb vád ellene az volt, engedte, hogy a magyar hadsereg széthulljon.

Aztán Lukács került terítékre, és néha ugyanazok a kormányzati személyek azt hozták fel ellene, amiről Mesterházi ír – ne felejtsük: maga Lukács számolt be erről elsőként! –, hogy több dezertőrt kivégeztetett pontosan azért, hogy ne hulljon szét a magyar hadsereg.

Persze butaság következetes gondolkodást várni a kormánytól. Minden a politikai haszonlesés érdekében zajlik, lásd a vasárnapi zárva tartás körüli ellentétes megnyilvánulásokat a kormány legmagasabb szintjein.

Valaki szólhatna, hogy a „vezetni” és „megvezetni” nem szinonimák.

Ez nem igazságos, mondják a fideszesek, mert a miniszterelnök a keresztény Európa megmentésén fáradozik, és a vasárnapi vásárlás ügye eltereli a figyelmet e fontos kérdésről.

Hogy mit érthet a miniszterelnök „keresztény”-en, nem tudható, mivel a fogalom idegen számára. Elolvastam a 10 pontot, amelyet most mutatott be a menekültválság kezelésére. Olyan, mint egy készletgazda jegyzetei, miként lehetne rendbe hozni egy áruszállítási gubancot, hogy simábban menjen minden. Nem érzem, hogy itt nem tollas párnákról vagy száraztésztáról van szó, hanem emberekről.

A keresztény egyházak maguk is hagynak maguk után kivánnivalót, tisztelet a kivételnek, ilyen többek között Iványi Gábor vagy Beer Miklós. És épp e viták során olvastam Anthony de Mello S.J. könyvét, amelyből ide kívánkozik egy rövid passzus:

„A nyilvános bűnöst kiközösítették, s megtiltották neki, hogy a templomba menjen. Mérgét Istennek kiáltotta el:

– Nem engednek be, Uram, mert bűnös vagyok!

– Mit panaszkodsz? – válaszolta Isten. – Engem sem engednek be.” (Szárnyalás, 112. o.)

Mostanában egyre több gondolkodó kezdi kritikusan kezelni Orbán tevékenységét, olyan is, aki valamikor Orbánnal együtt dolgozott. Ez várhatóan fokozódni fog.

Most lesz két hónapja, hogy egy korán kelő különítmény bűncselekményt hajtott végre a Nemzeti Választási Irodában. Ha jól tudom, egyik résztvevőjét sem hallgatták ki. Nem tudjuk, ki volt a megbízójuk. Ha Csepreghy Nándornak lett volna igaza… Javaslom is neki, hogy ne kövesse Rákosi érvelését, aki 1949. június 11-én azt mondta, „ha bajok vannak, lehetetlen, hogy ne legyen benne az ellenség keze.” (Zinner Tibor: XX. századi politikai perek, 23. o.)

Egyértelmű, hogy a miniszterelnök nem tekint el azon törekvésétől, hogy lázban tartsa az országot a dupla fenyegetettség – terroristák és Brüsszel – kapcsán. Vámbéry Rusztem mondta Vitányi Ivánnak, hogy „szép dolog, ha az embernek feláll, de ha mindig feláll, az betegség”. (Vitányi Iván: 5 meg 5 az 13, 80. o.) Vámbéry Sztálinról és a sztálinizmusról mondta ezt 1945‑ben, utalva arra, hogy állandó izgalomban akarják tartani a lakosságot. Ez Orbán Viktorra is igaz.

Közben tönkremegy minden, ami fontos, nincs valódi kormányzás. Hogy is volt a vicc a szocializmusról? „Egy véget nem érő küzdelem nehézségekkel, melyek sose merültek volna fel, ha nem lenne szocializmus.”