Ezzel szemben amikor

Forgách András: Élő kötet nem marad. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2015. 248 oldal, 3490 Ft

Mert hát a szüzsé pofonegyszerű, az újsághír banalitásával egyenértékű: a szüleink a Kádár-rendszer idején nemcsak ultrabalosok, a rendszer nem túl magas beosztású kedvezményezettjei, hanem, váratlanul kiderült, besúgók is voltak. Az Élő kötet nem marad legfőbb morális kérdése az, hogy a hirtelen felrajzolódó fekete-fehérből hogyan lehet valamilyen árnyalatot kinyerni legalább, visszaszerezni valamit mégis abból a színességből, amit Bruria egykor sokak, a család, a barátok, az akkori ismerősök számára jelentett. (…) Amikor letettem a könyvet, határozottan emlékszem, elsőre hiányérzetem volt. Mintha elmaradt volna belőle egy András című fejezet, gondoltam, hiszen ennek a típusú, csak néhány éve életre kelt emlékezésnek a végső tétje valahol mindig a „de hiszen hogyan lehettem akkor én?” kínzó kérdése. Aztán eltelt pár nap, és arra jutottam, hogy Forgách András korábbi szépirodalmi munkái ennek a nagyon megrázó kontextusnak az ismerete nélkül ugyan, de mind-mind ebbe a fejezetbe tartoznak, és azt hiszem, nem nagyon lesz olyan terjedelmesebb prózai mű tőle ezután, ami ne ezt az ebben a bátor és egyenes könyvben tételesen nem szereplő fejezetet gyarapítaná.