De Gaulle, az utolsó nacionalista
PUBLICISZTIKA - LIX. évfolyam, 34. szám, 2015. augusztus 19.A kezdet az a felhívás, amit de Gaulle 1940. június 18-án maga olvasott fel a londoni rádióban. Az a pár mondat, amin egy teljes napig dolgozott, többször is átírva a szöveget. A nemrég kinevezett helyettes államtitkár, akinek se pénze, se fegyvere, egy drámai pillanatban szakít a III. Köztársaság tehetetlen politikai elitjével, és június 17-én – minden jogcím, felhatalmazás nélkül – Bordeaux-ból Londonba repül, hogy ettől fogva maga intézze a magára hagyott és megalázott Franciaország sorsát. („Csak blöff volt, de bejött” – mondja majd később, fanyar öniróniával.) A vég az a kétmondatos kommüniké, amiben a sikertelen referendum után 1969. április 27-én – belátva, hogy elvesztette a többség támogatását – bejelenti lemondását. A két dátum közt pedig egy történelmi személyiségnek, államférfinak és emlékiratírónak a politikai pályája, aki emberi nagyságával, talányos személyiségével, memoárjaival, politikai gyakorlatával, államelméleti nézeteivel és nem utolsósorban az általa fémjelzett intézményrendszerrel mind a mai napig igazodási pont a politika világában.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
