MESE?

Tutti Frutti, egy hatalmas kicsi ország mindenügyi miniszterembere az éjszaka közepén hirtelen mintha valami zajt hallott volna a palotában. Azt hitte, rosszat álmodik, hiszen előző este a Nagyvezérrel vacsorált, és úgy érezte, megfeküdte a gyomrát a nehéz pohárköszöntő; ám a lárma egyre erősödött, és amikor már dörömböltek az ajtaján, felébredt. A testőrség ajtót nyitott, egymás hegyén-hátán rontottak be hozzá állítmányi költők és más széplelkű alvezérek, már-már olyan káosz volt, mint egy munkaértekezleten. Mindenki igyekezett túlkiabálni a másikat: – Megbukott az iskolarendszer! – Összeomlás szélén a kórházak! – Pang a művészeti élet! – Utálnak minket! – Nem hiszik egy szavunkat sem!

 Ekkor a bölcs Tutti Frutti felemelte tekintetét, hirtelen csend lett; ő a híg levegő távolába révedt, majd megjelent arcán egy üdvözült félmosoly, és így szólt: – Fiaim, csak énekeljetek!