Az emancipáció hiányossága

VISSZHANG - LIX. évfolyam, 32. szám, 2015. augusztus 7.

Az Élet és Irodalom ez év július 24-i számában Sausic Attila átfogó, ugyanakkor részleteiben is alapos munkájában (A maszturbáció emancipációja) foglalkozik az önkielégítés egyenjogúsításával. Nyilvánvaló, hogy a munka a címben jelölt tárgyon túl számos egyéb gondolatot is felvet, reflexiómat azonban a szexualitás fogalmára kívánom szűkíteni.

A cím magyar jelentése többértelmű, ezért, támaszkodva az idegen szavak szótárára, pontosítanám a jelentést: az emancipációt nem szabados viselkedésként, nem felszabadításként értelmezem, és nem kívánom egyenjogúsításként alkalmazni. Ugyanis az utóbbi értelmezéskor azonnal felmerül a kérdés: mivel kívánom egyenrangúvá tenni az önkielégítést? A szexualitás oly sok jelenség komplex együttese, hogy fogalmának mind a mai napig nincs általánosan elfogadott, pontos, tudományos meghatározása. Mint ahogyan az emancipációnak, úgy a szexualitásnak is számos definíciója létezik, másként fogalmaz a természettudomány, a szociológia vagy a pszichológia. Foglalkozásom miatt az utóbbi mellett döntök, és a szexualitás célja szerint igyekszem a jelentés tartalmát megragadni. Ez nem nóvum, Sausic Attila is hivatkozik Wilhelm Reich Az orgazmus funkciója című művére.

Még jobban szűkítve a szűkítendőket: célként jelölöm meg az utódnemzést, illetve az örömszerzést.

Az előbbi esetében a maszturbáció eleve kiesik a gondolati körből, az utóbbinál pedig az egyetlen lehetséges cél az örömszerzésnek egy olyan formája, amelyet Sausic Attila magányos elfoglaltságként jellemez. Egy frappáns elemzés révén eljut Reich 1927-ben írott munkájától az 1968-as diákmozgalomig, majd W. T. Laqueur Making sex című könyvéből idéz egy gondolatot: „az önkielégítés a modern én szexualitása”, ami a szerző szerint „békésen megfér a párkapcsolattal”.

Az idézettel nem vitatkozom, csupán kiegészíteni kívánom.

A szexualitással foglalkozó munkák túlnyomó részében kiemelt szerepet kap az orgazmus, de vajmi kevés szerephez jut az a pszichés élmény, amelyet az orgazmus révén a Homo sapiens átél, és amely számos fontos attribútuma mellett megkülönbözteti a gerincesek csoportjától. Csak a két legfontosabbat említem: az első az a közös élmény, amelyet két, egymáshoz érzelmileg kötődő ember együtt él át, és amely a párkapcsolat egyik fontos tényezője. Jelenléte szorosabbra fonja, hiánya pedig lazítja a pár két tagjának kapcsolatát. A másik ugyancsak fontos tényező a pszichoszexuális identitás erősödése, rossz esetben gyengülése. Pozitív élményt nyújt a nőnek, aki a „végzet asszonyaként” sikerrel elcsábította párját, és a potens férfinak, aki képes volt párját örömhöz juttatni.

Az említett két pszichés tényezőt: a közös élményt, valamint a pszichoszexuális identitás stabilitását a maszturbáció nélkülözi, ezért minden emancipáció ellenére sem képes a humán szexualitás alternatívájaként létezni. Ma már mind a nő, mind a férfi beszélhet az önkielégítésről, habár csak szűk, baráti körben, nem Diogenészhez hasonlóan a piacon vagy a „plázában”. De ha vásárlás közben ezt mégis megteszi, akkor is csak tapintatosan, nem feltűnően, halkan és suttogva.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 30. szám, 2020. július 24.
LXII. évfolyam, 41. szám, 2018. október 12.
LXI. évfolyam, 40. szám, 2017. október 6.
Élet és Irodalom 2024