Kurta kínai katekézis

VISSZHANG - LIX. évfolyam, 20. szám, 2015. május 15.

A legbölcsebb, legfelkészültebb tudósokkal is előfordul, hogy szokásosan színvonalas tanulmányaik szövegébe olyan, nem kellőképpen definiált megállapítás kerül, ami némi fejtörést okozhat az olvasóknak. Így történt ez TGM újabb, brilliánsan elgondolkodtató írásával (Lelkük mélyén, ÉS, 2015/18., április 30.), ahol is egyrészt a legsikeresebb tőkés államnak minősíti Kínát anélkül, hogy a minősítés kritériumaira bármiféle utalást tenne, másrészt közelebbről meg nem határozott jelentéssel az ország társadalmi rendszerét pia­ci kapitalizmusként definiálja.

A siker mértékének meghatározására irányuló próbálkozásokról hosszas elemzéseket lehetne idézni, most csak két szempontot említenék. Meglehetősen elterjedt nézet szerint a GDP éves növekedése szolgáltathat – időnként vitatható módon – alapot a sikerek mérésére. Kínában ez a növekedés az utóbbi nyolc évben a felére csökkent és az építkezések ütemének mérséklődése további zsugorodást okozhat. Egyébként az erőltetett ütemű építkezések következményeinek szomorú illusztrációi közül most csak a pekingi olimpiai létesítmények állapotát és a gyorsan hullámosodó felületű, egyre hosszabb autópályákat említeném. A GDP mértékén felül azonban a sikerek minősítéséhez elidegeníthetetlenül tartozik számos, egyéb szempont is, ezért egyre újabb kezdeményezések születnek azok objektív megközelítésére. Néhány példa:

IWI Bővített Gazdasági Mutató (GDP+) figyelembe veszi a természeti erőforrások kimerítését is, hiszen a Nobel-díjas John Sulston szerint „a kölcsönvett természeti erőforrásokat soha nem lehet majd törleszteni”

HDI Emberi Fejlettségi Index összetevői a fejenkénti jövedelem, a várható élettartam és az oktatás révén megszerzett tudás szintje.

GNH Bruttó Nemzeti Boldogság Index, HPI Boldog Bolygó Index, stb.

Tanulmányok sora szerint egyik változat sem jogosít fel arra, hogy Kínát a legsikeresebb országok közé lehessen sorolni. Néhány kilométerre a dollármilliárdosok városától a rizsföldeken torokszorító a találkozás olyanokkal, akiknek napi fél dollárból kell magukat fenntartaniuk.

Ami pedig a piaci kapitalizmust illeti, valóban tekintélyes méretű vállalatok alapítói váltak kapitalista mértékkel mérve is dúsgazdag emberekké, egyetlen feltétel a Kínát vezető Párt korlátlan és feltétlen kiszolgálása. A Mészáros Lőrinc-jelenség ott is a központosított államhatalom szülöttje. Ráadásul az elképesztő méreteket öltött korrupció egyik oka lehet az, hogy a gazdasági elit távolról sem természetes, egyenlő esélyek alapján kialakult versenyben jött létre. Ezen pedig a látványos kivégzések is csupán tüneti elrettentésnek minősülnek, az okokat nem orvosolhatják.

A témánál maradva meggyőződésem szerint nem kell olyan messzire menni, ha valóban sikeres társadalmakat szeretnénk találni. A napokban Budapesten rendezett konferencián nagyszerű példákat láthattunk az északi modell eredményeiről. A sikerek alapja az a társadalmi szerződés, ami háromoldalú alku eredménye volt a munkaadók, a szakszervezetek és a pártok között, amelyet máig minden kormány tiszteletben tart. Ezekben az országokban a munkavállalók 50-70 százalékát tömörítő szakszervezetek egyenrangú és elismert partnerei a politikai vezetésnek. Így aztán aligha meglepő, hogy az ENSZ idei World Happiness Reportja szerint a legboldogabb országok rangsorában Izland, Dánia, Norvégia, Finnország és Svédország  benne van az első nyolcban. Norvégia kivételes helyzete a természeti erőforrások terén nem befolyásolja a példamutató társadalmi berendezkedésben megnyilvánuló azonosságokat. A közös eredmény pedig egy konszenzusos társadalom, kiszámítható jövővel és boldog emberekkel. A konferencia iránt hazai vezetőink részéről megnyilvánult közömbösség alapján valószínűsíthető, hogy a nyugati zárást követő keleti – és a kilátásba helyezett – déli nyitás mellett aligha várható északi nyitás különösen, ami a társadalmi párbeszédet, a választott döntéshozók és a polgári érdekképviseletek együttműködését illeti. 

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 47. szám, 2017. november 24.
LXI. évfolyam, 36. szám, 2017. szeptember 8.
LXI. évfolyam, 27. szám, 2017. július 7.
Élet és Irodalom 2017