KIÉ A KÖLTŐ?

Balog Zoltán EMMI-miniszter és református lelkész azt mondta József Attiláról a Gát utcai emlékhely költészet napi átadásakor: „nem lehet korlátok közé szorítani, nem tűri sem a társadalmi, sem egyéb kategóriákat, sehová sem tartozik, mert mindenhol otthon van. Senki sem sajátíthatja ki magának, mert mindenkié. Elődeinkhez és utódainkhoz egyaránt szól.”

Az orosházi gyerekekhez már aligha, hiszen a református egyház által átvett iskola homlokzatáról leverték a költő nevét alig hat héttel a miniszter és lelkipásztor patetikus szavainak elhangzása előtt. Új nevet még nem kapott az iskola, a fenntartónak a legfontosabb a költői „áruvédjegy” eltávolítása volt.

A nyíracsádi általános iskolát a görögkatolikus egyház vette át. Ők Ady Endrét nem tűrték a homlokzaton, helyette Szent Piroska lett a névadó.

Hol van hát otthon a költő, akinek nevét „vén huncutok és gonosz ostobák” nem tűrik meg az iskolák homlokzatán? „Ifjú szívekben élek s mindig tovább” – a választ Ady így adta meg. Élni fog akkor is, amikor a papok és miniszterek álszent szavai és brutális tettei már a feledés homályába vesztek.