Észrevétel

VISSZHANG - LVIII. évfolyam, 44. szám, 2014. október 31.

Nyerges András Színrebontás című kitűnő írásában (ÉS, 2014/43., okt. 22.), amelynek minden szavával egyetértek, lengyelül idézi a magyar–lengyel barátság sokat koptatott frázisát. Ezt írja: „polak-wenger dva bratanki”.

Jobban tette volna, ha magyarul idéz, vagy ha ragaszkodik a lengyelhez, utánanéz. A lengyelben ugyanis a népneveket nagybetűvel írják, a két népnév közé nem kötőjel, hanem vessző kell, a „magyar” jelentésű szót nem en-nel írják, hanem a nazális hangot jelölő ę betűvel, a g után i-t írnak, a dwa pedig w-vel íródik.

Így: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”

És mivel az idézett forma csonka mondat, talán jó lett volna a végére három pont.

Szóval, négy szó, legalább hat hiba.

Elképzelhetőnek tartom – bár szerintem nem volna szerencsés –, hogy a tisztelt szerző tréfás „magyarított” formának szánta, amit írt, ez esetben viszont nem logikus a w betű használata.

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 44. szám, 2017. november 3.
LXI. évfolyam, 36. szám, 2017. szeptember 8.
LXI. évfolyam, 22. szám, 2017. június 2.
Élet és Irodalom 2017