CSALÁDFA

A kiegyezés utáni, szabadelvű Magyarország bűnbeesésének kitüntetett pillanata volt báró Bánffy Dezső miniszterelnöki kinevezése 1895‑ben. Másfél évtizedes főispáni működésével kiérdemelte a „dobokai basa” gúnynevet. Nemes, jó magyari hagyományt is teremtett kifinomult választásszervező technikáival. Csalás, fenyegetés, kényszerítés, önkény, brutalitás és szemérmetlen, sovén handabanda jellemezte valamennyi tisztségében.

De nem érte be ezzel. Szűk homlokú államférfiak jó szokása szerint, persze, tág horizontú teóriával is aládúcolta országdúlását: „Jogállamról fantáziálni veszedelmes, ilymódon nem lehet az egységes magyar nemzeti államot megvalósítani.” (Magyar nemzetiségi politika, 1903)  

Egyszer már bejött.