VÁRBITORLÁS

PÁRATLAN OLDAL - LVIII. évfolyam, 24. szám, 2014. június 13.

Akinek még bármi kétsége lehetett a hányatott sorsú budai Vár jövőjével kapcsolatban, az már bizonyos lehet: a 2010 táján csak az előkészítésig jutott gőgös elképzelés a megvalósítás szakaszába lépett. A várpalota kulturális szolgáltatásait egy lidércesen tékozló múzeumi negyedbe telepítő diktátum a nemzet urának nagyra törő vágyait kielégítő elhelyezés lehetőségét hivatott – bármi áron – megteremteni. A nyomorúságos költségvetés terhére világméretekben példátlan pénzpocsékolással létrehozandó kiállítási épületcsoport ügyét nagy buzgalommal dr. Baán László vállalta magára, ami többeknek méltatlannak tűnhet korábbi, sok tekintetben színvonalas tevékenysége tükrében. Tehetségét igazolja, hogy intézményigazgatói megbízásának jogosságát figyelemre méltó eredményekkel bizonyította, viszont a saját létesítménye fejlesztését lesöprő határozatot követő kormány- (később miniszterivé enyhülő) biztosi kinevezés már számára idegen, ismeretlen vizekre sodorta a törekvő közgazdászt. Olyan szakmai területeken nyilvánított véleményt, amelyeken járatlansága hamar lelepleződött. Az urbanisztika, a turizmus, a városi közlekedés, a muzeológia nemzetközi tekintélyű személyiségeiből álló szakmai szervezetek pontról pontra bizonyították állításainak tarthatatlanságát, kijelentéseinek megalapozatlanságát.

A palota kiürítése után végre megvalósulhat az áhított beköltözés, de az új lakó türelmetlen, addig sem tud várni, és jelentős többletköltséggel ideiglenes székhelyet alakítanak ki számára az egykori karmelita kolostor jelen formájában alkalmatlan épületében. Csak remélhető, hogy a hajdani templom helyén megmaradhat a jelenlegi színház.

A változások új fejezetet nyitnak a budai Vár lakóit és barátait már eddig is joggal elszomorító sorsában. A néhai tekintélyes urbanista, Polónyi Károly professzor még úgy nyilatkozott, hogy a várnegyedet a magyar történelmi és kulturális hagyományok szentélyeként megkülönböztetett, alázatos tisztelet illeti meg,  ehhez képest botrányos sör-, bor-, pálinkafesztiválok, demagóg politikai rendezvények alázzák meg a nemes hagyományokat, és teszik elviselhetetlenné a lakók életét is. Ráadásul a rejtélyes módon kiválasztott kivitelezők tevékenysége változtatja járhatatlanná az utcákat, a többször is lerakott, majd újra felszedett kövezeten botorkálva, bárminemű forgalomirányítás nélkül keresik útjukat a lakók mellett a látogatók tömegei is. A lakók iránti közömbösséget jelzi az is, hogy a számlálhatatlan útfelbontás ellenére még ma sincs korszerű internetszolgáltatás a lakónegyedben, a színvonal a tanyavilág ellátottságával vetekszik.

Minderre ezután rázúdul a nagyra törő hatalom által gerjesztett protokolláris cunami, hisztérikusan őrzött diktátorok és oligarchák parádéja a légmentesen elzárt területen, végleg eltüntetve a nyomait is mindannak, amire a várnegyedet és a legszebb magyar hagyományokat szerető és védő magyarok büszkék lehetnének az ide látogató milliók előtt. Újabb forradalmi vívmány: minisztériumok vidékre, a szeretett vezér a királyi várba!

Azt már alig merem szóba hozni, hogy újabban törvény nyit lehetőséget a kiemelt fontosságú állami intézmények számára a működésükhöz szükségesnek minősített, szomszédos lakóingatlanok kisajátítására. 

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 36. szám, 2017. szeptember 8.
LXI. évfolyam, 27. szám, 2017. július 7.
LXI. évfolyam, 1. szám, 2017. január 6.
Élet és Irodalom 2017