Nemzeti ünnep és politika

„A nagy [nemzeti] megemlékezések végeérhetetlen sora – mondja Gyáni Gábor A történelem és politikai haszna című előadásában (ÉS, 2014/20., május 16.) – az 1789‑es francia forradalom centenáriumán megalapított francia nemzeti ünneppel kezdődött, midőn a köztársasági államhatalom előírta, hogy miként kell a franciáknak a múlt e nevezetes eseményére gondolniuk.” Attól tartok, itt a különben nagy felkészültségű előadó egy kicsit elnagyoltan fogalmaz. Legelőször is a francia nemzeti ünnep megünneplését nem a centenáriumkor, vagyis nem 1889‑ben tették kötelezővé, hanem kilenc évvel korábban, mégpedig az 1880. július 6-i törvénnyel. (Azért ekkor, mert egy évvel korábban, a monarchista MacMahon lemondása után, a republikánus Jules Grévy lett a köztársasági elnök, és az 1879-es választásokon is mindenütt a republikánusok szerezték meg a többséget.)

Másrészt az ünnepet korántsem „a köztársasági államhatalom írta elő”, a franciák zöme enélkül is nagyon jól tudta, milyen mérföldkő volt 1789. július 14-e az ország történetében. A törvénytervezetet, amely a Bastille bevételének évfordulóját javasolja a Köztársaság nemzeti ünnepének, hatvan republikánus képviselő aláírásával, Szajna megye szintén köztársaságpárti követe, Benjamin Raspail 1880. május 21-én terjesztette be a francia Képviselőházban, a Képviselőház június 8-án szavazott a javaslatról, a Szenátusban a törvényszöveget a június 29-i ülésnapon írták ki szavazásra. A törvényt, amelyet mind a két ház nagy többséggel elfogadott, július 6-án hirdették ki, így az ország új nemzeti ünnepét nyolc napra rá már meg is tarthatták.

Az ünnepnek kettős referenciája van: nemcsak a Bastille 1789. július 14-i elfoglalására utal, hanem, ezzel egyidejűleg, utal az egy évvel későbbi évforduló Fęte de la Fédérationnak nevezett első „ökumenikus” (és vértelen) megemlékezésére is (ilyenformán a francia nemzeti ünnep egy elkezdett, de rögtön meg is szakadt hagyomány felelevenítéseként is felfogható). Hadd tegyem hozzá, hogy bár csak félhivatalosan, de mégiscsak katonai seregszemlével meg a Képviselőházban adott fogadással, az évfordulót már egy évvel a törvény kihirdetése előtt, 1879-ben is megünnepelték, azaz ebben az esetben szó sincs hatalmi szóról: a törvény olyasmit szentesített, ami a republikánusok spontán igényeként már amúgy is benne volt a levegőben...