EGY SZOBOR

Ha Gábriel arkangyal május 31. előtt eltöltene egy órácskát a berlini holokauszt-emlékmű több száz tonnás betontömbjei között húzódó, hűvös folyosók mélyén, rádöbbenhetne: kire is rontott rá annak idején a birodalmi sas; valamint arra is, hogy az utódok őszintén megbánták, amit az ősmadár cselekedett. Ám Gábriel arkangyalnak nincs szüksége tisztánlátásra, így mielőtt fellép a Szabadság téri piedesztálra, észre sem veszi, hogy mára egyedül maradt a beismeretlen bűnnel, és a jó szándékú világ szemében valóban elveszítette minden mozgásterét.