Piros lap

Múlt heti számunk Visszhang rovatának nyájas olvasója jót derülhetett azon, hogy Zsuppán Attila, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság kommunikációs igazgatója, valamint Lovas Lajos, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum főigazgatója milyen vehemensen bizonygatják: az intézményeik honlapjára föltett Beckenbauer-fotó igazából Fehér Györgyöt ábrázolja. Belekevertek az ügybe egy, a dologról mit sem tudó jeles fotóművészt, egy már meghalt kiváló kolleginát s egy nyugdíjas munkatársat, aki világosan emlékszik rá, hogy ötven éve Fehér György Beckenbauer csíkos vászonnadrágját viselte. Az archívum főigazgatója tüzetes forráskutatással még azt is feltárta, hogy Beckenbauer fényképe szerinte „szembeötlően” nem hasonlít Beckenbauerre.

Nemzeti médiaintézményeink e két kiváló vezetőjét meg szeretném kímélni a további magyarázkodástól, mivel figyelmes olvasóink megtalálták a Beckenbauer-fotó eredetijét. A dolog külön pikantériája, hogy sem Zsuppánnak, sem Lovasnak nem kellett volna messzire mennie az adatért: a kép Surányi András 1982-es Aranycsapat című filmjéből vétetett, amelyben a Császár nyilatkozik a berni vébédöntőről. Ugyanez a fotó az Aranycsapat című könyvben is fellelhető, kiadója a Mafilm. Mindkét munka a magyar filmkincs archiválásával megbízott MaNDA gyűjtési körébe tartozik.   

Úgy gondolom, hogy a kioktató hangvételű, valótlanságoktól hemzsegő levelek szerzőinek illene elnézést kérniük Fehér György hozzátartozóitól, valamint Inkey Alice fotóművésztől, s kicserélni végre Beckenbauer fényképét Fehér Györgyére.

Vagy Beckenbauerről elnevezni a tévéfilmes pályázatot.