RETIKÜLÖK

PÁRATLAN OLDAL - LVII. évfolyam, 47. szám, 2013. november 22.

Nőkonferencia a nők politikában, nyilvános szférában elfoglalt helyéről, egy nyilvános teremben. A nagyjából száz szék közel harmada üres. Üresnek tűnik. Közelebbről: rajtuk vagy előttük a földön retikül. Újabb érdeklődők érkeznek (mindenki látja), de a retikülök miatt állnak – órákig. Egy bátrabb jövevény leül egy földön lévő retiküllel jelzett székre. A retikültulajdonos visszajön, és „ez az én székem” felkiáltással felállítja a nála harminc évvel idősebbet. Néhányan a bátrabbak, szerencsésebbek közül megkérdezik egy-egy retikül mellett ülőtől: szabad az a szék? A kérdésre – de csakis a kérdésre – a retikül átkerül az ölbe, a székre le lehet ülni. A szünet után üres a terem, retikülök sincsenek. Antihősnőnk leül egy székre. Egy perc múlva hárman érkeznek a még mindig szinte üres terembe, és megállnak felette: „mi itt ültünk, ez a mi helyünk.”

A konferencián az előadók arról beszélnek, milyen jó lenne, ha a pöffeszkedő, pozícióhalmozó férfi politikusok és a maszkulin, agresszív politikai közbeszéd és gyakorlat mellett kritikus tömegben jelennének meg a nők, akik női empátiájukból következően nyitottabbak, toleránsabbak, segítőkészebbek, konstruktívabbak és együttműködőbbek.

A szerző további cikkei

LXVII. évfolyam, 12. szám, 2023. március 24.
LXII. évfolyam, 2. szám, 2018. január 12.
LVII. évfolyam, 32. szám, 2013. augusztus 9.
Élet és Irodalom 2024