„Puritánabb, egyszerűbb beszédmódra törekszem”

Tóth Krisztinának a könyvhétre jelent meg a 14. kötete, az Akvárium. Verseskötetek, gyerekversek, novellák és tárcák után az első regény. Az egyik legeredetibb hangú kortárs költő jó tíz éve elkezdett prózát is írni, azóta tán jobban is ismerjük ezt az arcát, mint a másikat. Pedig a Porhó (2001), a Síró ponyva (2004) és a Magas labda (2009) remek verseskötetek. A gyerekversekre fogékonyak számára pedig nagy élményt jelentettek a papírbőröndben prezentált kicsi könyvecskék, azaz A londoni mackók. Meg a Szabó T. Annával és Varró Dániellel közösen írt Kerge ABC. Közben különböző lapok – Beszélő, Élet és Irodalom, Népszabadság, Népszava, Nők Lapja – felkérésére kisprózák is születtek. Tóth Krisztina a lapok közkedvelt szerzője lett. Gács Anna mondta róla a Hazaviszlek, jó? című tárcakötet kapcsán, éppen az ÉS-kvartett beszélgetésében (ÉS, 2010/14., ápr. 9.): „nem nagyon tudok olyan elődről, aki nőíróként-költőként része a korabeli kánonnak, és közben tárcaíróként is fellép, és valami jelentőset tesz le az asztalra”. Legutóbbi kötete, a 2011-ben megjelent Pixel, melynek alcíme „szövegtest” volt, szintén komoly elismerő fogadtatásban részesült. Most megint valami újat és valami jelentőset tett le az asztalra. És megint olyasmit adott ki a kezéből, amit eddig még nem. Csuhai István írta róla a könyvheti számunkban (ÉS, 2013/23., jún. 7.): „Az Akvárium egészen biztosan sokak kedvelt könyve lesz, a laikusok ugyanúgy örömüket lelik majd benne, mint ahogy a megrögzött modernistákat is könnyűszerrel kielégítheti (…) az Akváriumban az ördögi éppen az egyszerűségben, a sallangmentességben és a mindent maga alá gyűrő, könyörtelen keserűség megjelenítésében bújik meg.”