Viszonválasz

Aczél Endrének

VISSZHANG - LVII. évfolyam, 38. szám, 2013. szeptember 20.

Vitáznom kell Önnel, kérem, ne vegye rossz néven (ÉS, 2013/35., aug. 30.).

Kezdjük a kevésbé lényegessel, fontossal.

Nem tudom, mennyire „szent” angol hagyomány, hogy a brit miniszterelnökök „irtóznak az interjú-műfajtól”. Az interneten néhány perc alatt tucatnyi interjút találhat Thatchertől Tony Blair­ig, egészen napjainkig, David Cameronig bezárólag.

Csak a számomra legérdekesebb linkre hívnám fel az érdeklődők figyelmét (http://www.youtube.com/watch?v=tanJYrIh7VU). Itt Margaret Thatcherrel több beszélgetést csokorba szedtek, az elsőben még csak miniszterként láthatjuk.

Komolyabb vitánk a honi futball ügyében van. Azt gondolom, tökéletesen egyetértünk, a honi, ún. profi futball bárminemű támogatása (stadionok építése, NB I.-es mérkőzések közvetítésének kikényszerítése a közszolgálati csatornákon stb.) fényűzés, luxus, feneketlen hordóba öntött víz. Így van ez már évek-évtizedek óta, de úgy tűnik, it’s hard to break an old habit, ahogy az angolok mondanák. Orbán nem az első miniszterelnök, aki közvetve vagy közvetlenül támogatást nyújt a hazai hivatásos labdarúgásnak. Ám valószínűsíthetően a legnagyobb apanázst nyújtja, és külön fájdalom, közpénzből (is). Orbánról majd a választásokon mondunk ítéletet mindahányan, akik vesszük a fáradságot, és voksunkat leadjuk.

Más a helyzet az utánpótlás-neveléssel.

Azt gondolom, bármilyen építkezést csak az alapoktól érdemes elkezdeni. Professzionális módszerekkel, megteremtve az anyagi hátteret. Orbán ezt az utat követte a Puskás Akadémiával, és meggyőződésem, hogy helyesen tette.

Az Ön által idézett szakértő szerint az akadémiai rendszer „drága és eredménytelen”, ráadásul az egy akadémista képzésére fordított 100 millió forint (vajon ez az összeg hogyan jött ki?) „soha nem térül meg, mert a kitermelt áru túlnyomórészt eladhatatlan”.

Így igaz, a futballpalánták nagy része valóban csak veszteséggel értékesíthető. Elegendő azonban évente-kétévente egyetlen Dzsudzsák Balázst vagy Szalai Ádámot „kitermelni”, és a befektetés tisztes profittal megtérül(het).

Egyébiránt azt kell feltennem Várszegi és Hemingway urakról, hogy felelőtlen és hozzá nem értő üzletemberek, még ha a saját pénzükkel játszanak is. Ezt ugye Ön sem gondolja, Aczél úr?

Kérem, engedjen meg még egy rövid észrevételt. Nem tudok szó nélkül elmenni amellett az Orbán iránt megnyilvánuló szenvedélyes és engesztelhetetlen ellenszenv mellett, ami soraiban érződik. Talán ez (is) akadályozza, hogy tisztán lássa a különbséget, ami a honi „profi” futball bárminemű támogatása és az utánpótlás szisztematikus, az alapoktól induló építése és nevelése között húzódik.

Nem először kell szomorúan konstatálnom, hogy baloldali publicisták és véleményvezérek éppúgy képtelenek megemészteni Orbán regnálását, ahogyan a jobboldali törzsközönség nem tudta elfogadni a baloldal miniszterelnökeit, kiváltképp az őszödi versenyzőt nem. Orbán szabad és törvényes választáson szerzett – egyébként valóban rémes kétharmados – többséget. A tisztes, kulturált és moderált stílus, egymás elfogadása és tisztelete, azt gondolom, elvárható mindkét oldalon.

Befejezésül javítanom kell magamat. Legutóbb (ÉS, 2013/34., aug. 23. ) azt állítottam, hogy nincs Edward Heath-felvétel az interneten. Márpedig van, tessék megtekinteni. Láthatjuk Heath-t vezénylés közben itt: http://www.youtube.com/watch?v=ttIxZXdiUTI. A kicsit darabos és szögletes mozdulatok mögött érződik az értő és szenvedélyes muzsikus. Mozartot dirigál.

Szebb befejezést nem is tudok elképzelni.

A szerző további cikkei

LIX. évfolyam, 10. szám, 2015. március 6.
LVII. évfolyam, 45. szám, 2013. november 8.
LVII. évfolyam, 34. szám, 2013. augusztus 23.
Élet és Irodalom 2024