PÁPÁBB A PÁPÁNÁL

Aligha lehetett bármi nyomát felfedezni az igaz keresztény lelkületre jellemző bölcs toleranciának az önálló létezését már régen elvesztett, de még mindig pártként tetszelgő kereszténydemokraták nyilatkozatában, amellyel az általuk támadhatatlannak vélt erkölcsi fölény piedesztáljáról vették számba az utolsóként elenyésző rendszerváltó párt bűneit, egyebek között idegengyűlölettel, nemzetellenességgel is vádolva a liberálisokat. Az indokoltnál mérhetetlenül nagyobb öntudatuk azonban még a megbékélést hirdető Ferenc pápának az emberek felé forduló egyházról szóló kijelentését sem átallotta felülírni (ki vagyok én, hogy elítéljem a jó szándékú melegeket? — mondta a pápa). Frakcióvezetőjük szerint a párt ellenfeleivel folytatott küzdelem része a kemény megfogalmazás. Szerinte furcsa lenne, ha a KDNP-s politikusok úgy beszélnének, mint a hitéleti kérdésekben megnyilvánuló egyházi emberek.

Pax Domini sit semper vobiscum...


(A szerző egyházi iskolában érett öregdiák)