Zsigmond király

Azaz Luxemburgi Zsigmond 1437. december 9-én hunyt el. Halálának 500. évfordulójára emlékezve a székesfőváros hivatalosságai úgy döntöttek, hogy a II. kerület Újlak részén található hangulatos utcácska nevét, amely 1879-től a Zsigmond névre hallgatott, átkeresztelik, mintegy előléptetik Zsigmond király utcára. Így is maradt egészen 1947-ig, amikor újabb keresztelő után lett Kunfi Zsigmond utca. A Zsigmond tehát maradt. Néhány évig. 1953-tól már Frankel Leó a névadó. Ahogyan hallani, már nem sokáig.

Aczél Endre tehát rosszul emlékszik (Kunfi, ÉS, 2013/8., febr. 22.), az utca igenis viselte a néhai császár és király nevét. 1946-ban még bizonyosan.

Egyébiránt „ez a budai utca azoknak a fővárosi közterületeknek az egyike, amelyek nevük gyakori változásával akár még a rekordok könyvébe is bekerülhetnének. Nem egészen pontos sorrendben, és a párhuzamosan használt neveket sem kizárva volt ugyanis már Land Strasse, Alt-Ofener Gasse, Lange Gasse, Mittlere Gasse, Obere Strasse, Obere Zeile, Croaten Gasse, Raitzen Gasse (ez az utóbbi változás meglehetősen pikáns: a Horvát utcát kapták meg a rácok, vagyis a szerbek), Jacob Gasse, Haupt Strasse, Fő utca, Lajos utca, Bécsi út, Zsigmond utca…”

A fenti idézet egy a maga nemében páratlan és kitűnő kézikönyvből való: Budapest teljes utcanévlexikona. Megjelent Budapesten, 1998-ban a Dinasztia és a Gemini Kiadó jóvoltából. Meg kell említeni a szerzőket is: Mészáros György és Buza Péter.

Nagy kár, hogy a szélesebb figyelem eddig elkerülte ezt a kiváló összeállítást. Aczél glosszája alkalmat kínál, hogy ajánljuk mindazoknak, akik érdeklődnek a főváros, kerületük-környékük, utcájuk-terük története iránt.

Ennyiben tehát köszönet illeti.