Külső cenzor

Miután a Magyar Rádióban megcenzúrázták Esterházy Pétert (Ujjgyak, ÉS, 2013/1., jan. 4.), a közszolgálati médiumok fölött lebegő MTVA közleményt adott ki, amelyben zavart elnézéskérés mellett azzal védekezett, hogy a műsor külső gyártásban készült. A cenzúrázáshoz nincs mit hozzászólni, az úgy szép, ahogy van, de ezt a külső gyártást – kis dolog, tudom – nem értem. Hosszú éveken át szerkesztettem kulturális műsorokat a közrádióban, van némi fogalmam az ilyesmiről. Miért kell egy író néhány perces ajánló szövegét külső céggel „készíttetni”? Tudtommal a Magyar Rádió még a Bródy Sándor utcában székel. Nincs már meg a húsznál is több profi stúdióból egy sem? Az összes technikust elbocsátották, aki megnyomhatná a gombokat? Minden kulturális szerkesztőt lapátra tettek, aki felhívhatná az írót, aztán bekísérné a stúdióba, meghallgatná, nem prüszköl-köhög-e mondat közben, majd kikísérné? Mert ez ennyi volna, nem több, amit bárki az ottani technikával, a fizetéséért könnyűszerrel elvégezhet, ha még maradt ott valaki. Mennyit fizettek ezért közpénzből egy külsős cégnek, amely mellesleg cenzúrázott is (éberségi felárral vagy anélkül)?