Sertésstratégia

A litvánnak jó dolga van, bár nem tud róla, és azért van jó dolga, mert ő szabad. Ellentétben a magyarral, aki nem szabad. Ezt Orbán mondta Litvániában, a litvánok pedig nyilván illedelmesen csodálkoztak. Ellentétben a magyarokkal, akik már rég nem csodálkoznak semmin, amit a miniszterelnökük mond vagy csinál, a permanens szabadságharcot pedig úgy fogadják, ahogyan kell, vagyis tünetként. Nem vagyunk egyformák, kinek így bomlik meg, kinek amúgy.  Csakhogy ez új elem, Orbán most egyértelműen kijelentette, hogy a magyar nem szabad, míg viszont a hivatalba lépése előtt épp az ellenkezőjét mondogatta. „...nem sikerül igazán élnünk a húsz évvel ezelőtt kivívott szabadsággal” – nehezményezte például 2009 decemberében Temesváron. „Magyarnak lenni, a magyar nemzethez tartozni egy rejtélyes kötelék, egy sorsközösség, amelyet soha sem hagyhatunk szét- vagy megszakadni, mert azzal magunkat és a szabadságunkat veszítenénk el” – jelentette ki 2010. május végén a Kossuth téren. Ez utóbbi mondatnak fölfejthető értelme nincs ugyan, annyit azonban látunk, hogy Orbán szerint Magyarország a szabadság hona volt amaz átkos nyolc esztendőben is és még a második császárság első heteiben is, ámde most, a Nemzeti Együttműködés Rendszere építésének dicsőséges napjaiban már nem igazán lehet róla ugyanezt elmondani.