Összeomlás és felépülés

Ezt írja Carolyn Christov-Bakargiev, az ötévente megrendezett kasseli képzőművészeti megakiállítás, a 13. Documenta művészeti vezetője, a katalógus beköszöntőjében: „A 13. Documenta az olyan művészi kutatótevékenységnek és a képzelőerő olyan formába szervülésének szenteli magát, amely az elkötelezettséget, az anyagot, a dolgokat, a testet öltést, és az elmélettel kapcsolatban álló tevékeny életet vizsgálja, ezek egyikének sem alárendelten. Ebben a viszonyrendszerben a politikai elem nem választható szét a legkülönfélébb tudományos és művészi területeken folyó időszerű kutatás és más, történeti, illetve kortárs felismerések érzéki, energetikus, és világra nyitott szövetségétől. A 13. Documentát egészelvű, és nem logocentikus jövőkép vezérli, amely kételkedik a gazdaság folytonos növekedésbe vetett megingathatatlan hitében. Ez a jövőkép elfogadja a világ összes lelkes és lelketlen alkotójának minden formateremtő elképzelését és gyakorlatát, az emberekéit is beleértve, és tiszteletben tartja azokat.” És valóban, víziója nem pesszimista, nem optimista, hanem szinte emberen túli. Mintha kutya (saját embertárs-kutyája) szemével láttatná a kiállítás szlogenjeként választott Összeomlás(t) és felépülés(t) szerte a világon. A kiállítás szép, érdekes, szórakoztató. A kurátornő először is kijelöl néhány olyan irányt, amelyek tömör összefoglalása megtalálható a Fridericianum Rotundájában. Érdemes ezzel a teremmel kezdeni, akár sorbanállás árán is.