Még egyszer a feladatról
VISSZHANG - LVI. évfolyam, 9. szám, 2012. március 2.Ha Koltay András bármely szerző írásából azt olvassa ki, hogy az illető a sajtószabadságot eszköznek tekinti, s úgy véli, hogy a sajtó valaki által rárótt feladatot lát el, akkor aligha tudom meggyőzni az ellenkezőjéről (Még egyszer a negyedik hatalomról, ÉS, 2012/8., febr. 24.). Két tárgyi tévedését azonban kiigazítanám. Mind a két témáról írtam már néhányszor, de sohasem lehet eleget ismételni.
1. Az amerikai és az európai sajtószabadság-felfogás között nincs olyan különbség, amilyet Koltay András ténynek tekint. Különbség az írott sajtóra, illetve az audiovizuális (elektronikus) médiára vonatkozó szabályozás között van/volt Amerikában ugyanúgy, mint Európa szabad országaiban. Amerikában például 1949 és 1987 között, amíg Reagan közbelépésére el nem törölték, érvényben volt a „fairness doctrine”, amely a médiaszolgáltatóknak előírta a „becsületes, méltányos és kiegyensúlyozott tájékoztatást”. De az írott (akkor: nyomtatott) sajtónak akkor sem. Ugyanígy az uniós jogban a nyomtatott sajtóról nem szól irányelv, amely tartalmi előírásokat foglalna magában. A sajtóval (nem az audiovizuális médiával) kapcsolatban egy kötelezettség létezik: szabadnak kell lennie, különben az illető országot nem veszik fel az Unióba.
2. Amostani médiaszabályozásba az a szöveg, hogy: „A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás”, nem az „európai médiafelfogásból” került bele az 1992-es Alkotmánybíróság útján, hanem a Berecz-féle 1986-os sajtótörvényből. Idézem: „A sajtó feladata – a hírközlés más eszközeivel összhangban – a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás.” Az 1986-os sajtó(rendészeti) törvénybe pedig az MSZMP KB Agitációs és Propagandaosztályának irányelveiből került. Nekem még volt szerencsétlenségem vizsgázni belőlük, irigylem Koltay Andrást, hogy neki nem kellett.
Itt hívom fel figyelmét a „hiteles” szóra, melynek értelmén a magyar demokrácia törvényalkotói, nem beszélve a törvényhozóiról, soha egy percre nem gondolkoztak el, úgy másolgatták törvényből törvénybe. Hogy mi szükség van külön erre a jelzőre a „pontos” mellett? Most semmi, de elárulom, hogy valamikor volt: a „hiteles” az APO zsargonjában azt jelentette, hogy ideológiailag megfelelő, pártos, elkötelezett, marxista-leninista szemléletű. Ennyit arról, hogy az új médiaszabályozásra a kommunista jogszabály leváltása végett volt szükség.
