Szerkesztői üzenet

Újságot írni, újságot kiadni csakis úgy érdemes, ha abba az van beleírva, amit a cikk írója őszintén gondol, minden, nem oda tartozó pressziótól függetlenül. Ahogy Eörsi István írta: „sajtószabadság akkor van, ha a cikk a bensőből jön".
Ha ez nem lehetséges, és ha az újságíró egyszer csak arra ébred, hogy nem azt írta le, amit akart, akár csak valamit nem úgy írt le, ahogy azt komolyan gondolta, akkor helyesen teszi, ha hóna alá csapja cuccait, és más munka után néz. Az újságkiadás ebből adódóan vállalkozás, mégpedig normális esetben magánvállalkozás, finanszírozási értelemben a legtisztább magánvállalkozás kell hogy legyen: őszinte és világosan megfogalmazott gondolatok szerkesztett állapotú megjelentetésére szakosodott vállalkozás, terméke az újság, fogyasztója az olvasó. Lapunk önállóságát lappiaci bevételei alapozzák meg: lapárbevétel, hirdetés és a hamarosan fizetőssé váló internetes megjelenés díjbevételei.
Az Élet és Irodalom szerkesztősége így fogja föl az újságírás és lapkiadás lényegét: másik lehetőség nincsen. Az ilyen-olyan apanázsokban, nemkülönben piacinak látszó, tartalmilag nagyon is irányított állami pénzekben nem hisz, olyannyira, hogy azokból nem is kér. Abban hisz, hogy az a szellemi érték, amelyet hétről hétre előállít, megvásárlásra érdemes. Abban is hisz, hogy a benne olvasható írások különösen fontosak olyan időben, amikor a kormányzat módszeresen építi le a demokratikus intézményrendszer elemeit. Önkényeskedik saját polgáraival, és fölszámolni törekszik mindent, ami nem az ízlésének megfelelő. E kormányzati erőszakoskodás egyik ellenpontjának tartjuk lapunkat.
Léte és jövője attól függ, hogy lesz-e elegendő olvasója. Más nem tarthat bennünket életben, de az olyan életből nem is kérünk.
Védjük meg értékeinket! Mi a lapot ajánljuk ehhez, legyen vásárlónk, fizessen elő az Élet és Irodalomra!