Az alkalmi tudatlanságról

VISSZHANG - LV. évfolyam 40. szám, 2011. október 7.
„A szó nem veréb, ha kirepül, nem kapod már el!" - tartja az orosz közmondás. Hát még ha le is van írva! Kedvetlenül olvasgatom azt a polémiát, ami kibontakozott Kertész Ákosnak az Amerikai Népszavában megjelent levele kapcsán.
A magyar állami vezetők reakciója várható volt, nekik ez kiváló muníció ahhoz, hogy a külső, áruló erőket pregnánsan kimutassák, ami miatt minden zötyög, ami miatt elmaradnak a nemzeti ügyek kormányának eredményei stb. Felmerül persze szokásosan Kertész zsidósága-magyarsága, amiből valami magyar-zsidó ellentétet próbálnak az abban érdekeltek ismét kreálni.
Ugyanakkor a balliberális táborhoz tartozó írástudók magyarázata sem elégít ki sok szempontból. Szavainak visszavonására szólítják fel, védelmezik Kertészt, mondván, hogy önkínzás, öngyűlölet mondatja vele mindazt, amit mond. És sorjáznak a példák Berzsenyitől József Attilán át Németh Lászlóig. Érdekes, hogy Kertész Imre, aki a névrokonához kísértetiesen hasonló szituációba keveredett nem is olyan régen, tudomásom szerint meg se szólalt az ügyben. Valószínűleg igaza van, rosszízű történet ez már mindenképpen, senki nem jön ki belőle jól.
A legmeglepőbb számomra Lévai Júlia rövid írása (Visszavonta, ÉS, 2011. szeptember 16.). Bizarr, hogy egy nyolcvanéves íróval kapcsolatba hozható az „alkalmi tudatlanság" kifejezés, főleg az inkriminált „genetikai" ügyben. Éppen ezen a téren volnának hiányos ismeretei a szerzőnek? Bocsánat a bántásért, de még nem tudja, vagy már nem, hogy mit ír le? Ezután „azok maradnak a porondon nácikként, akik valóban azok" - írja ujjongva Lévai. Micsoda örömünnep, és micsoda biztos tudás afelől is, ki a náci, és még mintha azt is sugallná a mondat, milyen jó, hogy vannak. Bizonyára az a náci, aki nem gyakorol önkritikát. Tekintsünk mindent az írói munkásság részének Kertész esetében is, ahogyan ezzel takargatták a \'90-es évek elején Csurka kirohanásait? Vagy ha Csurka is bocsánatot kér, akkor minden oké?
Az Amerikai Népszavánál egyébként hatalmas intellektuális potenciál működik, mint tudjuk, hiszen Bartus László is az Unió első fasiszta államáról értekezik. Honnan ez a magabiztosság? Amit majd történészek fognak elemezni, méricskélni tanulmányaikban, arról Bartus megmondja rögtön a tutit.
A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 45. szám, 2017. november 10.
LXI. évfolyam, 34. szám, 2017. augusztus 25.
LXI. évfolyam, 29. szám, 2017. július 21.
Élet és Irodalom 2017