A Mol diszkrét arab tulajdonosai

A Gyurcsány-kormány által kikönyökölt IMF-hitelből az Orbán-kormány nemrég megvette a Mol (Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.) 21 százalékát képviselő részvényeket az orosz Szurgutnyeftyegaztól. Fellegi Tamás miniszter szerint jó üzlet volt ez, igaz, hogy senki sem kínált többet a 22 és félezer forintos részvényenkénti vételárnál. A Szurgut jókora profitot zsebelt be, a hitetlenkedőket pedig azzal nyugtatgatták, hogy a tranzakcióra azért volt szükség, mert az orosz cég tulajdonosi strukturája „átláthatatlan".
Ez a vád soha nem merült fel a Mol arab tulajdonosainál, pedig azok hátteréről vagy éppen pénzügyeiről vajmi keveset lehet tudni. Itt van mindjárt a titokzatos ománi szultán, aki jelentős részvénypakettet birtokol az Oman Oil Companyn (OOC) keresztül. A szultán Irán barátja, trónját is Teheránnak köszönheti, ahonnan egykoron csapatokat küldtek megsegítésére. Egy abszolút monarchiában nincsenek választások, nincsen kritikus sajtó és nincsen ellenzék, Ománban mindenről az Angliában nevelkedett Qaboos szultán dönt, aki nőtlen és lelkes klasszikuszene-rajongó. Gyakran 130 fős szimfonikus zenekarát is magával viszi, ha külföldre utazik, teljhatalma van, születésnapja az ország nemzeti ünnepe. Néhány hete ugyan Ománban is zavargások törtek ki, tüntetők követelték a despota elkergetését, de elcsitultak a dolgok, és a szultán békésen ünnepelhette az angol királynővel uralkodásának 40. évfordulóját.
A Mol vezetői szimpatikusnak találták a szultánságot, amikor szövetségeseket kerestek az osztrák ÖMV vásárlási ajánlatának kivédéséhez, és 2008 márciusában eladták nekik a Mol 8 százalékát kb. 25 ezer forintos részvényenkénti áron. A részleteket az év végéig kellett volna tisztázni, de karácsonykor az omániak visszakoztak, ugyanis a részvényár közben nagyot zuhant, és azokat féláron is megvehették a szabadpiacon. A húzással az arabok milliárdokat spóroltak meg, és a szultáné lett a Mol részvényei¬nek 7 százaléka. Az OOC pénzügyeiről semmit nem lehet tudni, de Mulham Al-Jarf, aki a szultán bizalmasa, a Mol igazgatótanácsában ül. Miniszterelnökként még Gyurcsány Ferenc is ellátogatott Ománba, ahol az „olajért élelmiszer" programról tárgyalt. Az utópisztikus terv keretében Omán magyar földeket bérelt volna gabonatermelés céljára, amiért olajat kaptunk volna. Az ötletből nem lett semmi.
Még meglepőbb a Mol 6 százalékát birtokló Dana Gas és a Crescent Petroleum kapcsolatrendszere. Mindkét céget az Egyesült Arab Emirátusban székelő Jafar család birtokolja, arab befektetőkkel együtt, akikről semmit nem lehet tudni. Hamid Jafar a klán feje, iraki származású, testvére, Jafar Jafar egykoron fizikusként Irak nukleáris programjában játszott vezető szerepet. A Crescent Petroleumot már 1993-ban nem kevesebb mint három amerikai kongresszusi bizottság vizsgálta, ugyanis felemerült a gyanú, hogy Jafarék az azóta kivégzett iraki diktátor, Szaddám Huszein pénzügyi frontemberei. A vádakon felháborodott Jafar akkoriban még egy angol újságot is beperelt, amikor iraki kapcsolatairól írtak, de a sajtópert elvesztette.
A Dana és a Crescent cégek az iraki Kurdisztánban levő vállalatuk (Pearl Petroleum) tíz százalékát cserélték el a Mol részvényeiért. Az üzletben a Mol „ősellensége", az osztrák ÖMV is partner, és ha egyszer a Nabucco gázvezeték megépül, az ottani gáz kitermelése bombaüzlet lehet. A kurd üzletek irritálják az amerikaiakat, azt gyanítják, hogy onnan nagyszabású csempészet folyik Iránba. Ráadásul a bagdadi központi kormány szerint a helyi kurd vezetőkkel kötött szerződések illegálisak, persze az iraki belpolitikai széljárás hetente változik, senki nem tudja, mire lehet számítani.
Az amerikai sajtó szerint iráni pénz ömlik az ománi és emirátusi cégekbe, ugyanis Irán az ellene foganatosított szankciók miatt ottani cégeket használ fel külföldi befektetéseinek lebonyolítására. Eddig nem merült fel annak gyanúja, hogy a Mol arab tulajdonosai mögött iráni pénzek állnának, az igencsak kényelmetlen lenne, hiszen az amerikaiak szankciókkal sújtják azokat a cégeket, amelyek az energiaipar és a pénzügyek területén kapcsolatokat ápolnak Iránnal. Az Egyesült Arab Emirátus vizsgálódik, néhány Iránnal kollaboráló cég felszámolását már kezdeményezték is, az olasz ENI és a francia Total energiaóriások megszakították kapcsolataikat Teheránnal, Irán is kivonta pénzeit a nyugati bankokból, és már szankciót is foganatosítottak. Az amerikaiak eljárást indítottak a hamburgi Europaisch¬-Iranische Handelsbank nevű bank ellen. Az orosz Gazprom kihasználja a helyzetet, betölti az űrt, egyre szorosabb kapcsolatokat ápol Iránnal.
Az Orbán-kormány is szoros kapcsolatokat ápol Ománnal, Becsey Zsolt államtitkár már idén januárban odautazott, és tárgyalt Mohammed al Ru¬mhi olajminiszterrel. A magyar állam májusban tulajdonosi jogokat szerzett a Mol-ban, így elvárható, hogy a jövőben több információ kerüljön nyilvánosságra az arab tulajdonosokról, akik legalább annyira rejtélyesek, mint az átláthatatlannak tartott orosz Szurgutnyeftyegaz részvényesei.

(A cikk írója felhasználta az Abu Dhabi értéktőzsdén [ADX] elérhető befektetői információkat - a Dana Gas részvényeivel ott kereskednek -, valamint a The National című lapban közölt elemzést [http://www.thenational.ae/business/energy/magnate-with-more-in-sight-than-oil-in-his-homeland-iraq].
Az Irán elleni szankciókat kiváltó nukleáris programról ajánlja Rege Mihály Atommítosz, piárfegyvercímű kíváló írását [ÉS, 2010/48., dec. 3.].)