Navigare necesse est

VISSZHANG - LV. évfolyam 17. szám, 2011. április 29.

Ha már egy régebbi cikkem (Erős gyökerű fák kellenek, ÉS, 2005/2.) kapcsán rám hivatkozott Bakos Ferenc (Mea culpa, ÉS, 2011/11., márc. 18.), úgy érzem, meg kell szólalnom. Akkori cikkemben egyebek között a nukleáris energiatermelés reneszánszáról írtam, ezzel szállt vitába Bakos Ferenc. Most pedig - éppen saját vitázó cikke egyik mondatára emlékezve - arra mutat rá, milyen rettenetes, amikor egy irodalmiasan megfogalmazott félmondat jóslata egyszerre csak valóra válik. „...súlyosnak azt nevezném, ha egy váratlan erejű földrengés epicentruma telibe trafálna egy atomreaktort" - olvashattuk hat éve kasszandrai sorait. Most bekövetkezett.

Bár nem egészen. Mert a rendkívüli méretű földrengés (ha nem is az epicentruma, de geológiailag közel hozzá) valóban elérte a japán Fukusima Dai Icsi erőművet. És itt figyeljünk! A földrengés önmagában nem tette tönkre az erőművet, bár nyilván okozott károkat. A biztonsági rendszer azonnal működésbe lépett, a szabályozó rudakat tüstént belőtte a fűtőelemek közé, a hálózatot lekapcsolta, a termelés leállt. A hűtőfolyadékot keringtető szivattyúk táplálását pedig átvették a nagy tartalék dízelmotorok. Tehát minden előírás szerint történt!

Hanem a tragédiát az ezt követő mintegy nyolc méter magasságú szökőár okozta. Az egyébként igen magas, 6,5 méter körüli gátak kevésnek bizonyultak, a cunami átbukott rajtuk. Ez a víztömeg sodorta el, tette tönkre a szivattyúkat tápláló motorokat, és bizony sok órába tellett, amíg a földrengés sújtotta országban el tudtak juttatni a helyszínre pótmotorokat. Amiket ráadásul ebben a vészhelyzetben kellett (vagy kellett volna?) üzembe állítani. Leküzdve hőséget, robbanás utáni sokkot, sugárzásveszélyt, félelmeket. Abban teljesen egyetértek Bakos Ferenccel, hogy nekem is minden tiszteletem, elismerésem az ott küzdő embereké.

A nagy tanulság, hogy az atomerőmű biztonságosan megküzdött (volna) a hatalmas földrengéssel. A szökőár az, amely túltett minden lehetséges biztonsági terven.

Ezek után bízvást mondhatjuk, az atomerőművek igenis biztonságosak. Ahogyan a repülés is biztonságos, még ha időnként le is zuhan egy-egy gép, halálba rántva magával olykor több száz embert is. Ám az emberek mégis újra és újra repülnek a levegőnél nehezebb gépeken, ahogyan továbbra is elkerülhetetlen, hogy a tömeges termelést atomerőművek (is) adják az energiára éhes emberiségnek.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 44. szám, 2020. október 30.
LXIV. évfolyam, 8. szám, 2020. február 21.
LXIII. évfolyam, 22. szám, 2019. május 31.
Élet és Irodalom 2024