HA A TÖBBI IS ÍGY IGAZ...

„A Deák Ferenc törzskarához tartozó Széll Kálmán pénzügyminiszter a kiegyezés évében 63 millió forintos évi deficittel vette át a költségvetést, melyet szűk négy évvel később már csak 23 millió forintos hiánnyal adott át utódának. Pénzügyi és közgazdasági értelemben vett »kiegyezést« hajtott végre" - írja Szabó Anna a Magyar Nemzet 2011. március 2-i számában. Széll Kálmánról a jónép legfeljebb annyit tud, hogy 1929 és 1951 között a mostani Moszkva tér az ő nevét viselte, pénzügyminiszteri működéséről tehát a messziről jött szerző azt mond, amit akar. Szajkózza tehát, hogy aki Széll Kálmán követője, az szintén valóságos csodatévő.

A Magyar Nemzet cikke azonban több sebből is vérzik. Vegyük mindjárt azt, hogy Széll Kálmán a kiegyezés évében, azaz 1867-ben nem volt pénzügyminiszter. Csak szolgabíró Vas megyében. Nem mondom, egy mindössze 24 éves fiatalembertől (Széll tudniillik a kiegyezéskor ennyi volt) ez is szép. Továbbá nem tartozott Deák Ferenc „törzskarához", legfeljebb arról volt szó, hogy Deák néha a nyarat a Széll család rátóti kastélyában töltötte.

Vele ellentétben pénzügyminiszter volt a kiegyezéskor Lónyay Menyhért (Lónyay Menyhért-terv bezzeg nincs). Ő volt az, aki az 1867-évi költségvetés számait így ismertette: „Az 1866.-iki évben a magyar korona országaira a bruttó budget elvei szerint előirányozva volt 123.435.000 forint bevétel, az eredmény azonban csak 104.399.000 forintot mutatott ki." Az 1870. évi költségvetésről szólva (ekkor adta át másnak a pénzügyi tárcát, de ekkor sem Széll Kálmánnak, hanem Kerkapoly Károlynak), megint nem lehetett szó „pénzügyi és közgazdasági értelemben vett kiegyezésről", sőt, a búcsúzó Lónyay keserűen állapította meg, hogy „a küszöbön álló törvénykezési rendelkezés, mely néhány millióval fogja növelni a rendes kiadásokat, a népnevelésnek az állam segélyére való nagy mérvbeni utalása, a honvédség folytán szaporodó költségek tetemesen fogják növelni eddigi kiadásainkat. A folyton növekvő hiányt improduktív kölcsön által kell fedezni, ez által lépünk azon veszedelmes lejtőre, melyen a megállás vajmi nehéz s gyakran lehetetlen. Maga a képviselőház a kiadásokat a beterjesztett összegen felül 1.200.000 forinttal növelte, a bevételeket pedig félmillióval alább szállította."

 Mármost Széll Kálmánból később tényleg pénzügyminiszter lett, de csak 1875-ben. Lehetséges, hogy a Magyar Nemzetnél nem tudják, mikor volt a kiegyezés?