Eltérő szabályozás

VISSZHANG - LIV. évfolyam 51-52. szám, 2010. december 23.

Egyetértek Ladányi Andorral (A felsőoktatási koncepció, ÉS, 2010/49., dec. 10.), szinte megoldhatatlanul nehéz helyzet elé állítja az új felsőoktatási törvénytervezet az intézményeket. Még a sikeresen működő karok sem tudják teljesíteni azt a követelményt, hogy az oktatók, kutatók kétharmadának legyen tudományos fokozata, hogy az egyéb - gazdasági, szervezeti jellegű - követelmények teljesíthetőségéről ne is beszéljünk.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a bejutás megnehezítésével - felsőfokú érettségi megkövetelésével - nyilvánvalóan csökken a jelentkezők száma. Különösen várható ez a tanárképző karokon, ahol nem a kiemelkedő teljesítményű érettségizettek jelentik a hallgatók zömét. A visszaállított ötéves képzés és a kötelező gyakorlattal töltött hatodik év is riasztónak hathat azok számára, akik a beiratkozáskor még nem rendelkeznek világos pályaképpel, és biztosítani akarják maguknak a szakok közötti átjárás pályamódosítási lehetőségeit.

Ladányi Andorral együtt én is úgy gondolom, helytelen volt megszüntetni az osztatlan pedagógusképzést. De villámgyors visszaállítása nehézséggel járna. Közben pedig amúgy is biztosítani kéne a felvett hallgatók számára az osztott, „kifutó képzést" is, tehát egy karon, egy tanszéken belül is két formában kéne folytatni az oktatást.

A legfurcsább az, hogy a koncepció megmagyarázhatatlan módon különbséget tesz az állami és az egyházi fenntartású intézmények között. Csak az államiakat sújtja a szinte teljesíthetetlen követelményrendszerrel. Az egyházi fenntartású intézmények esetében, úgymond, lehetőség nyílna „eltérő szabályozásra" az oktatói követelményrendszer és a szakok száma tekintetében, de gazdasági és ellenőrzési szempontból is.

Mi az oka a bölcsész- és jogtudományi képzést folytató egyházi fenntartású intézmények kedvezményezett megítélésének? A törvénytervezetben nem találtam rá választ.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 11. szám, 2024. március 14.
Élet és Irodalom 2024