Górcső alatt

A Köztársasági Elnöki Hivatal készülő alkotmányhoz tett javaslatainak ellentmondásosságáról és következetlenségeiről sokan írtak már (pl. Kovács Zoltán: Hivatali javaslatok, ÉS, 2010/45., nov. 12.). A szövegben többek között szó esik a magyar nyelv védelméről, az új alkotmány feladatául jelöli ki a „nyelvünket ez idő tájt leginkább veszélyeztető jelentések [talán inkább: jelenségek - H. Á.] górcső alá vétel(ét) és lajstoromozás(át)".

A nyelvet tűzzel-vassal védők sokszor emlegetik a nekik nem tetsző jelenségek „górcső alá vételét", melynek alapján aztán megállapítják, hogy az adott szó, kifejezés nyelvünk „vadhajtása", káros, irtandó.

Amikor górcsőről beszélnek, nyilván azért használják ezt a szót, mert veretesnek, ízesnek, tőrölmetszettnek érzik. Pedig nem is olyan régi szó ez, 1836-ban alkotta az orvosi nyelv magyarítását életfeladatának tekintő Bugát Pál az idegenesnek tekintett mikroszkóp helyett a „nagy, óriási" jelentésű régi magyar gór és a cső összetételeként. Bugát javasolta még a górüveget a nagyító helyett és a górugrányt az óriáskenguru magyaros megnevezésére. Ezek soha nem terjedtek el igazán, s a górcső is kikopott az orvosi szóhasználatból Bugát más javaslataival, pl. a lombik helyett ajánlott görebbel együtt. Csak a nyelvvédők ragaszkodnak hozzá az általuk kárhoztatott „helytelenségek" kipécézésekor.

Közben kiderült, hogy sem az államfő, sem a kommunikációért felelős hivatalvezetője nem látta az inkriminált javaslatokat. Hogyan derült ez ki?

Nyilván górcső alá v(t)ették a szöveget.