Gondoljuk tovább!

VISSZHANG - LIV. évfolyam 47. szám, 2010. november 26.

Bokros Lajos olvasói levelében (Tisztelt Főszerkesztő Úr! 2010/46., nov. 19.) elmarasztalja Seres Lászlónak a multikulturalizmus álságos mivoltával foglalkozó írását (A nagy multikulti-svindli, 2010/45., nov. 12.), mondván, hogy már a kiindulópontja is hibás, hiszen összemérhetetlen dolgokat mér össze: „a szabadelvűség az egyéni szabadságjogokról, azok védelméről szól, az egyistenhitű vallások pedig a hitelveken túl a közösségi kultúra és viselkedés normáiról rendelkeznek". Világos, ha a vallások is az egyéni szabadságjogokról és azok védelméről szólnának, akkor jogos volna Seres megközelítése, de mivel a vallások mással foglalkoznak, Seres gondolatmenete hibás. Csakhogy mi van, ha tovább gondolkodunk? Mi van, ha némelyik vallás esetén maguknak a vallási hitelveknek és a közösségi kultúrát szabályozó normáiknak vannak súlyos következményei az egyéni szabadságjogokra - ne adj\' isten a nők és gyermekek jogaira nézve? Miként vélekedjünk, ha némely vallástanítók tanítása összeegyeztethetetlen a liberális jogállam alapelveivel? Bizony, ekkor Bokros Lajos érvelése összeomlik, szembe kell néznie azzal, ami elől elfordítja a fejét. Végig kéne gondolnia, hogy a reformáció és a véres vallásháborúk milyen szerepet játszottak a modern polgári demokrácia létrejöttében; hogy mennyi volt a liberális jogállam létrejöttében a szerepe a keresztény tanításnak a türelemről, a bosszú elutasításáról, a másik ember - a bűnös ember - elfogadásáról. A mai kereszténység sem azonos a századok előttivel, e kettőt is össze lehet és kell is mérni egymással és az egyéni szabadságjogok tiszteletével, éppen a liberális értékek védelmében.

(A szerző filozófus)

A szerző további cikkei

LV. évfolyam 35. szám, 2011. szeptember 2.
LV. évfolyam 9. szám, 2011. március 4.
L. évfolyam 10. szám, 2006. március 10.
Élet és Irodalom 2017