Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen

Itt aztán fű nem terem!

(Szentjóby Tamás: Kentaur)

De szar itt élni.

(Bëlga)

Kedves Zoli, húha, uramisten!, megnéztem én is a fotográfiát (Népszabadság, 2010. nov. 3., Móricz Simon, in. Kovács Zoltán: Első vér, ÉS, 2010/44., nov. 5.), na nem, de tényleg, Lázár nevet, jól van, meg a Rogán, jó, de még a Schiffer is nevet, nem is tudom, elképesztő, ezek, írod is, „vidámak" (ezt kb. 5×), „felszabadultak", „derű" van meg satöbbi, nem hiszem el! Ahelyett, hogy sírás, panaszolkodás, aggódás és csüggedés uralogna, mint Bach 12. kantátájában, sorvadozván a bajtól felére fogynának, mint Te meg én, hát „kiver a víz".

Plusz sárga trikót is öltöttem, mert, hogy világos legyen, az „Írók!" - külön bekezdésben - én volnék. Imádom, hogy így írókozol, mindjárt „önfeledten kacagok" magam is egyet, előbb mégis annyit nagy komoran, hogy noha ugyan magam nyilvánosan nem szívesen bohóckodom, a parlamenti trikóöltésről is megoszlik a véleményem, és az Alkotmánybíróságot nem föltétlen\' szeretem, általában mégis helyeslek mindenféle vidámság, esetlegesség és esendőség, kedves, bumfordi, mulattató ügyetlenkedés, akár infantilizmus radikális beáramlását és szanaszét terjedését a diskurzus azon terébe, mely politikának mondható. A köz ügyeinek intézése, tudjuk, nem legfontosabb része életünknek - anélkül viszont nem megy semmi fontos. Ámde amennyiben van - és van! - értelme annak, hogy lehet - és legyen! - más a politika, ne ez, ne ilyen mogorva és durva, gyűlölettel teljes, bizalomhiányra alapított, a vendetta szabályai szerint bosszúálló, minden önöst gátlás nélkül a közös elé-fölé állító, a csupasz hatalomvágy hajtotta csaló-lopó-hazudozó gépezetre járó, cinikusokat és haszonélvezőket kivéve mindenki által utált, lenézett és rettegett borzalom lenni, ha nem akarjuk engedni, hogy a haza e reménytelen bináris oppozícióban, kettéfűrészeltségben, ebben a kultúrát megvető, a polgári intézményeket szétverő, minden szolidaritást megcsúfoló, lelket keserítő rosszkedv-nagyüzemben, pesszimizmusgyárban felőrlődjön, hogy az itt élned, halnod kell hamisan aktualizáló imperatívuszát az itt nem lehet élni aktuális hamissága, nyafogás-szólama cserélje le, hogy a \'zemberek, az istenadta nép ne úgy érezzen a politikáról, ahogy a Bëlga együttes zseniális politikus-CD-je beszéli el, nos ehhez a legyen máshoz - éppen, mert „látványosan romlik is a közpolitika minősége", csak­is a másféle hang, az ügyek másfajta viselete, másmilyen viselkedés kormányozhat el minket.

A kedv.

Kedvesség.

Önirónia, megengedés, szív és kedély. Bárcsak ne oly - anyukám szavai - mufurc képpel gubbasztanék a padban. Bárcsak Schiffer is gyakrabban mosolyogna. Többen, többször.

Zoli, engem épp ez érdekel, ez a lehet/legyen más. Nem nagyon.

Értsd jó, szabadság és szerelem érdekel nagyon. Szeretteim és bizonyos nők. Tavaszi zsongás és futballozás, Schubert és Mozart, Wagner és a Ramm­stein, sajt- és sajtóválaszték, irodalom stb. Élet-egészség-halál. Persze - amúgy nem ülnék itt - a közügyek elrendezése, rendezgetése szép művelet.

Nemes, fennkölt, meglepetésekkel, humorral teli. Komoly játék. Nem komor. Angst und Not, Szorongás és Szükség - ezt nem kérem. Volt abból elég, túlzottan is sokáig tartott, emlékszel, nem?