Nyilatkozat
VISSZHANG - LIV. évfolyam 12. szám, 2010. március 26.Pomogáts Béla lemondott a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság Irodalmi Albizottságában viselt tagságáról, amiről engem is értesített, mert második éve én vagyok ennek az albizottságnak az elnöke. Sajnálattal vettem tudomásul döntését, amelyet most, hogy nyilvánosságra hozott (Nyilatkozat, Élet és Irodalom, 2010/11., márc. 19.), nekem is nyilvánosan kell kommentálnom.
Az Albizottság kilenc tagból áll, s úgy működik, hogy a beérkezett javaslatokból válogatva mindenki megnevezheti, kiket tekint posszibilis jelöltnek. (Szabályozva van, hogy mely intézmények és személyek tehetnek javaslatokat.) Ezeket az indítványokat megvitatjuk, majd végül a szavazás állítja föl azt a sorrendet, amelynek alapján javaslatot teszünk az irodalmi Kossuth- és Széchenyi-díjakra, valamint 2009 óta a Babérkoszorú-díjakra is.
Pomogáts Béla ezt írja: „Az elmúlt években több alkalommal tapasztaltam (tapasztalhattuk), hogy a kormányzati döntés figyelmen kívül hagyta a bizottság javaslatait, ezzel a bizottságot pusztán a központi akarat paravánjának szerepére kárhoztatta." Én az elmúlt két évben - amióta belelátok a bizottság működésébe - ilyet nem tapasztaltam. 2009-ben mindenki megkapta a díjat, akit első, második vagy harmadik helyen javasoltunk, és senki sem, akit nem mi terjesztettünk elő. Idén sem hagyta figyelmen kívül a kormányzati döntés bizottságunk javaslatait, amennyiben megkapták a díjat azok, akiket a Kossuth-díjra az 1-3. helyen, a Széchenyi-díjra az 1-2. helyen és a Babérkoszorú-díjra az 1-3. helyen javasoltunk. Kapott viszont Széchenyi-díjat és Babérkoszorú-díjat a mi tudomásunkra hozott keret fölött egy-egy olyan személy is - föltehetőleg a szakminiszter javaslatára -, aki ugyan szerepelt az albizottságunkhoz beterjesztett listán, de akivel kapcsolatban testületünk nem alakított ki álláspontot, mivel nem tárgyalta. Ezzel kétségtelenül átnyúltak a fejünk fölött, ami nem törvénytelen, hanem ildomtalan.
Megbízásunk javaslattételre és nem döntéshozatalra szól. Ezért, ha vállaltuk a részvételt, akkor nyilván csak az arányokat mérlegelhetjük. Akkor van értelme a bizottság tagjának maradni, ha úgy látjuk, hogy jó hatásfokkal terjesztjük elő jelöltjeinket.
