Rodostóban savanyú a szőlő

VISSZHANG - LIII. évfolyam 44. szám, 2009. október 30.

Sajnálattal olvastam Petrovics Emil írását a múlt heti ÉS-ben (Misszilis levelek No. 9).

Ha egy zeneszerző 79 éves korára odáig jut, hogy a pályatársai által létrehozott értékekről csak a lekicsinylés hangján képes szólni, akkor ott valóban nagy a baj. Ez persze önmagában nem igényelne kommentárt. Petrovics Emil azonban az én Korunk Zenéje-cikkemet (Beemelések, ÉS, 2009/41., okt. 9.) használja fel arra, hogy Mikes Kelemen-i pózban ítéletet hirdessen a világról, személyemet pedig gyanúsítással illeti: szerinte nem a saját véleményemet fogalmazom meg, hanem „körmönfontan" mást írok, mint amit gondolok, mert „a kritikus fél az alkotótól, esetleg állását is kockáztatja", „nem szeretne ellenségeket verbuválni a mai »trendi« szerzők és előadók seregéből".

Ezt a feltételezést visszautasítom. Miért hiszi a levélíró, hogy Eötvös Péter, Jeney Zoltán, Sáry László és mások műveiről valaki csak akkor írhat őszintén, ha ledorongolja e kompozíciókat? Ha a kritikus nem úgy gondolkodik, mint Petrovics Emil, akkor képmutató? Más vélemény nem is képzelhető el? De hiszen ez már nem a Kádár-korszak, melynek parlamentjében Petrovics Emil képviselői feladatot vállalt: ma Magyarországon szólásszabadság van, mindenki azt írhatja, amit gondol. Egyébként kitől kellene félnem, amikor kortárs magyar zenéről írok? A nagy hatalmú Dukay Barnabástól? A rettegett Gémesi Gézától, élet és halál urától? Világos, merről fúj a szél: a levélíró szeretett volna negatív bírálatot olvasni egy fesztiválról, melyen 2005 óta egyetlen műve sem hangzott el; örült volna, ha valaki leszólja azokat a pályatársait, akiknek zenéjét nem szenvedheti - s ez elmaradt.

Végül egy megjegyzés: a „misszilis levél" vezérmotívuma, hogy Magyarországon „minden fordítva van", az emberek nem azt teszik, ami helyes. Nos, valóban. Petrovics Emil például véleményt mond három kritikámról, a szövegek tárgyául szolgáló koncertek közül azonban egyet sem tisztelt meg jelenlétével: semmit sem hallott abból, ami az eseményeken megszólalt. Akkor miről beszél?

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 10. szám, 2024. március 8.
LXVIII. évfolyam, 9. szám, 2024. március 1.
LXVIII. évfolyam, 7. szám, 2024. február 16.
Élet és Irodalom 2024